Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

Leitner János, Bruck Simon és Kohn Rudolf.

08 Képviselőik ott ültek minden jelentős községi intézményben, politikai csoportosulás élén, gazdasági egységek irányításában. A község életét befolyásolják döntéseikkel, s ha csak lehetett, saját társadalmi rétegeik érdekét képviselték. 1882-ben a községi bíró: Fischl Antal volt, az esküdtek: Hellebrandt János, Kádár István, Rekenye János, Fekete György, Kovács Mihály, Gerendai István, Pintér József, Rajcsány Mihály, Tóth György, és Grétsi Imre voltak. A képviselőtestületi tagok között a választottak a következők: Hollenter Ferenc, Németh Mihály, Nagy József, Kaunicz József, Tóth János, Schwarer János, Keller József, id. Hauser Ferenc, Nyuli Mihály, Száva Illés, Farkas Mihály, Zalay Ferenc, ifj. Hauser Ferenc, id. Lehotzky Antal. A dunapentelei községháza, amelyet a mezővárosi időkből örököltek (ezért a penteleiek „városházának" nevezik továbbra is), a többi községi ingatlanokhoz hasonlóan szánalmas állapotban volt és a „mezővároshoz nem illő nyomorúságos viskónak mondható." 1882-ben a képviselőtestület elhatározta, hogy új községházát épít. Csakhogy a községnek nem volt pénze, és az építési költség meghaladta volna a 3 ezer forintot. Azt határozták, hogy a Földhitel Intézettől 38 évi törlesztésre ezt a hitelt felveszik. Ezt azonban a képviselőtestület egy része, az adózók támogatásával ellenezte, mivel a községi tulajdonú földek 2 ezer forinttal már úgyis meg voltak terhelve. Az építést ellenzők 2—3 éves haladékot kértek csak, és nem az építés végleges elhalasztását.

0

" A községi jegyzőnek ekkoriban még hatósági szerepe elég kevés. Lényegében a községi önkormányzat utasításait hajtja végre. A jegyző ekkor Szép Antal volt, aki a megyei törvényhatósági bizottságnak is tagja. Kisapostagot 1870 után is Dunapentele nagyközség adminisztrálja; (innen Szitányi Károly nagybirtokos, a törvényhatósági bizottság tagja). Kisapostagnak természetesen van külön elöljárósága, és mint általában a kisebb községek, ez is elnyomottságának, mellőzésének gyakran hangot adott. 1883 végén, amikor a megyei törvényhatósági bizottsági tagok kiegészítésére választást tartottak, — és Fischl Anal dunapentelei bírót meg is választották —, akkor a kisapostagiak interveniálására ezt a választási eredményt meg kellett semmisíteni azon a címen, hogy a pentelei jelölt — Fischl Antal — neve nem is szerepelt a névjegyzékben. 1874. február 8-án pótválasztást tartottak, amikor Rekenye János pentelei molnár került be a törvényhatósági bizottságba.'

0 A községnek 1880-ban 3549 főnyi a lakossága. Egészségügyi ellátottsága a többi magyarországi falvakhoz hasonló színvonalon van. A község ugyanis körorvosi székhely, melyet Strasszer Lipót orvostudor töltött be. Gyógyszertára régebbi időktől fogva van. 1881-ben Orgon Sándor gyógyszerész mester működik itt (1875 óta). A korábbi gyógyszerész 1875 nyarán meghalt. A személyes jogú gyógyszertár elfoglalására a pályázatot 1875. szeptember 11-én írták ki, s a pályázatot Orgon Sándor nyerte el.'

1 A községben 1 állatorvos: Bruck Móric működött, de az egészségügyi személyzethez tartozott 2 szülésznő (Berger Anna, Friedman Erzsébet) és 4 bába is (Molnár Anna, Király Erzsébet, Horváth Anna, Sántha Ilka).

72 A község útjai igen elhanyagoltak. Nemcsak a marhahajtó és dűlőutak fenntartása volt az elöljáróság feladata, hanem az országutaké is. Ez utóbbiak karbantartását közmunkákban végezték el. Ezek „leszolgálása" azonban nem ment simán. A közmunkától húzódoztak az emberek, s ha csak lehetett, kibújtak alóla. Persze a közmunkáról nyilvántartást vezettek,