Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

nevét adó monostor korábban épült, mint a korai Árpád-korra keltezhető rácdombi templom, s feltehetően Pentele maga is. Az öreghegyi település Pentelén a legkorábbi településnyomok a Rácdombon és környékén találhatók.. Innen rajzott ki — feltevés szerint — a falutól másfél kilométerre délre levő település a 11. század végén. Az Öreghegyen, a római castrumtól délre, a Kossuth Lajos utca és a Vigadó tér közötti részen végzett partmunkálatok során került elő az említett 12—13. századi magyar falu egy része. A 7. század végén ugyanitt levő elhagyott avar falura települt magyarok tíz lakóépületét, három gazdasági épületét és kilenc szabadban levő kemencéjét sikerült feltárni. Az épületeket félig a földbe mélyítették, tetőszerkezetüket ágasfák tartották. Mintegy 50 x 25 méteres területen hat ház külön csoportot alkotott; a hozzátartozó három gazdasági épület és két kemencecsoport is százméteres körzeten belül volt. A házak többnyire téglalap alakúak, alapterületük 3—4 x 2—3 méteres volt. A kemencéket a bejárattal szembeni sarokban vájták a földbe. A szájuk befelé, a lakótérbe nyílott, míg a tüzelőterük a házon kívülre esett. A kemencék, akár a szabadban, akár a házba beépítve, általában kissé tojásdad alakúak, átmérőjük egy—másfél méternyi volt. Mind a magyar falut, mind a korábbi avar települést árkok övezték. A magyarok árokrendszere annyiban különbözött az avarokétól, hogy míg az avarok az egyes házakat és a hozzá tartozó részeket, addig a magyarok az egész települést árokrendszerrel vették körül. A házak elrendezése mintha arra utalna, hogy egyutcás falu kezdett kialakulni a korábban sorházas településből. Az ásatások során előkerült használati tárgyak alapján a település létét a 11. század végétől a 13. század közepéig lehet igazolni. Innen került elő valószínűleg egy bizánci ereklyetartó bronzkereszt, amelynek előlapján a megfeszített Krisztus, a másik oldalán pedig egy széttárt karral imádkozó szent, talán Szűz Mária alakja látható. A kereszt négy végén, az előlapon és a hátlapon is angyalok vagy szentek mellképét találjuk. Kivitele és minősége arra vall, hogy egyszerűbb ember kegytárgya lehetett. Mivel nem mutatható ki, hogy a telep megszűnését erőszakos hatás, a tatárjárás okozta volna, valószínűnek látszik az, hogy a tatárjárás során biztosan elpusztult Pentelére leköltöztek a lakói az egyébként kedvezőtlenebb éghajlatú fennsíkról. Valószínűleg ez a rész a továbbiakban Pentele határába tartozott a Duna partján itt-ott elszórt pásztorházakkal együtt.1

' Pentele az Andornak nemzetség birtokában 1238-ban az Andornak nembeliek: a Szent Pantaleon egyház apátja, Bánk (Benedek), Rasló, Márton, Hejdur és András pert indítottak Pósa ispán fia, Péter ellen Miklós alországbíró előtt, mivel — mint mondták az Andornak nembeliek — Péter jogtalanul elfoglalta az Andornak nevű földvárhoz