Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

élet őstalajában gyökerező eleven erejű valóság, amelynek átütő jelentőségét az államvezetés semmiféle vonatkozásában sem lehet figyelmen kívül hagyni." Hogy ez a jogászati gondolkodást távolról sem mutató, barokkos cikornyájú fogalmazás mennyire előrevetíti az elkövetkezendő évtizednek nem csak az ezeréves fejlődést, de a hivatkozott keresztény erkölcsöt és a nemzet jogrendszerének hagyományait is semmibe vevő, a polgári szabadságjogokat is a német fasiszta ideológiát követve eltipró fejlődésének árnyékát, nem szükséges külön magyarázni. A rendtartás intézkedett arról is, hogy a tagsági és nyugdíjpénztári díjat nem fizető ügyvéd önkormányzati jogait nem gyakorolhatja, tisztséget nem viselhet, és a kamara tagjai sorából is törölhető. Ez az elszegényedő ügyvédeket sújtó intézkedés volt. A régi rendtartással szemben a Kúria, a közigazgatási bíróság, hatásköri bíróság és a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt csak ötévi gyakorlattal rendelkező ügyvéd járhatott el. A rendtartás lehetővé tette, hogy az ügyvédi felvételt megfelelő anyagi biztosíték letételétől tegyék függővé, és lehetővé tette a felvételek korlátozását is. Az indokolás szerint ugyanis ,,az elvont értelmű ügyvédi működést gyakorlati értékű jogi képviseletté valósító bizalomnak forrásai között a jogi tudás, az ítélőképesség, az élettapasztalat, a jellemszilárdság, az erkölcsi emelkedettség. . . értékei mellett kimagasló jelentősége van az anyagi értelemben vett megbízhatóságnak és az anyagi függetlenségnek is." Ugyanezen intézkedések vonalába esik, hogy a rendtartás elzárta az ügyvédi pályát a nők elől (45. §), akik egyébként az 1926. évi XXIV. tc. szerint a tudományegyetem jogi karára sem voltak felvehetők — mondván, hogy „olyan időben, amikor a körülmények kényszere alapján szorosabbra kell vonni az ügyvédi karba juthatás körét, nem lehet kifogásolni a nők intézményes kizárását." A szegényebb ügyvédek bizonyos megélhetésének biztosítását szolgálta volna a rendtartás által behozott helyettes ügyvédi intézmény. A helyettes ügyvéd nem vesz részt az önkormányzatban, nem terhelik annak anyagi terhei, a felsőbb bíróságok előtt nem tárgyalhat, csak mint főnökének helyettese jár el, és az ügyféllel szemben önállóan nem felelős. Ez az intézmény a háborúszülte nehéz anyagi helyzet megoldást keresésében született. Nem is élt sokáig. Ha mégis felfigyelünk rá, azért tesszük, mert a gondolatban megnyilatkozik az a törekvés, hogy az egyszemélyű ügyvédi irodát társas irodává lehessen tenni, ahol egységes irányítás alatt több ügyvédi képesítésű jogász dolgozzék együtt. Ez megfelelt a világszerte megmutatkozó fejlődési iránynak, hiszen az egyre bonyolultabbá váló jogrendszereken belül teljes átfogó ismeretre mind kevésbé lehetett szert tenni, és az egy irodán belüli szakosodás igénye már ekkor is megmutatkozott. Ilyen vonatkozásban a helyettes ügyvédi intézmény tág lehetőségeket rejtett magában, és csupán a két háború közötti magyar jogélet elsekélyesedése és a gazdasági nehézségek miatt nem szolgálhatta a nagy számban kifejlődő társas irodák megindulását hazánkban.185 A rendtartás az ügyvédi összeférhetetlenség tételes szabályozását 58