Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

részeivel való egyetértést nem minősítették bűncselekménynek, a bizonyítás terhét a vádhatóságra kívánták hárítani, és a felségsértés tényálladéki elemeit csak tényleges sérelem, nem vélemény és eszmék révén vélték megvalósíthatónak, eleve gyanús és bűnös fejtegetéseknek állította be.133 A védelem minden igyekezete ellenére a bíróság elfogadta azt az ügyészi álláspontot, mely a jakobinus iratoknak nem csak szerzőségét, de terjesztését és ismeretét is főbenjáró cselekménynek minősítette. Így a védelem eleve nehéz helyzetben indult, amit tetézett az, hogy a bíróság ráutaló bizonyítékokat is elfogadott, és az ártatlanság bizonyítását kívánta volna ott is, ahol az a védelem helyes okfejtése szerint bizonyítási szükséghelyzetbe torkollott. Ennek ellenére még ezt a szűkkörű védelmet is tovább korlátozták. Kazinczy említi naplójában: „Prókátoromat, Szabó Sárói Sámuel urat tegnap hozák hozzám, nem tudom minek, mert meg nem engedek hogy vele tanú nélkül szóljak" s más helyen: Szabó Sárói nekem 1803-ban azt beszélé, hogy director Németh (a királyi ügyész) neki azt mondotta (a per folyamán): Ludit cum suo capite, si reos hac ratione defendere porrexerit!"134 Még hallatlanabb, hogy Batsányinak ügyvédje számára a védelemhez írt észrevételeit a vádhatóság elkobozta, és az ügyész azokat a vád bizonyítékaként felhasználta. Madách felháborodva tiltakozott az ellen, hogy az ügyvédi titoktartást ily módon megsértsék, a vádlott védője számára írt feljegyzése nem lehet ellene perbeli bizonyíték.135 A védőügyvédeken tehát nem múlott, hogy a per ítéletei oly szigorúak voltak. A jogászok, ügyvédek amúgy is gyanúsak voltak ekkor a kormány előtt. A jakobinus perek vádlottai között is többen szerepeltek, és a különböző alkotmányos, emberi szabadságjogokkal foglalkozó eszmeáramlatoknak hivatott védői lehettek. A jakobinusok elleni hajsza áldozata lett a Martinovics perrel párhuzamosan Kiss János fiatal székesfehérvári ügyvéd is (III. 2. 43.). A per tartama alatt Schmierer Mátyásné Járfás Katalin jelentette őt fel a városnál, hogy a jakobinus kátét rejtegeti. Mivel nemes ember volt, a nádor az alispánt kérte fel a vizsgálat lefolytatására. A nádornak az alispán rövidesen jelentette, hogy semmi nyomot nem talált, s megjegyezte, hogy mind a feljelentő, mind a gyanúsított rossz hírű személyek. Hosszabb huzavona után végül 1796 tavaszán Kiss Jánost eltiltották az ügyvédi gyakorlattól, noha semmit sem sikerült rábizonyítani.136 A másik Fejér megyei jakobinus per Réz József orvossal szemben folyt le, akit már Martinovicsékkel egy időben, majd újra 1809— 1810-ben is elítéltek. Az orvost borozás közben elhangzott izgató kijelentések miatt 1809 nyarán tartóztatták le, s bár még a szigorú királyi ügyész, Németh János sem találta a vádat bizonyíthatónak, József nádor elrendelte a per lefolytatását. Rézt Fejér István (III. 2. 19.) védte, s többen is tanúskodtak mellette. így Ergovics György fejérvári úrbéri prefektus, Csemetery Mátyás városi alügyész (III. 2. 13.), házigazdája és többen. A védő elsősorban a beszámíthatatlanságot igyekezett bizonyítani, nyilván okulva a korábbi pereken, s 1811-ben sikerült egyéves vagyonelkobzás nélküli ítéletet kapnia 41