Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

•— egyenetlenség adódott a szervezettség alakulása (92 %) és a tagdíjátlag között (4,70 Ft-os átlaguk volt, az építkezésre jellemző 7,03 Ft-tal szemben), mégis jelentős, hogy az építkezés egészén a tagság 72 %-a rendszeres fizetővé vált. Ez bizonyos szemléletbeli változást is tükröz a választások után szervezettebbé váló, eredményeiben fejlődést mutató szakszervezeti tevékenység irányában. d) A város és tanácsa A helyi tanács 1951 tavaszán alakult meg. A megalakulását követő hónapokban erejét gazdasági feladatok megoldására koncentrálta (szolgáltatások szervezése, közintézmények átvétele), így annak az 1950. évi I. törvény adta igénynek, hogy a legszélesebb tömegszervezet szerepét is vállalnia kell, nem tudott maradéktalanul megfelelni.184 Ezért az 1951-es év jelentős részét a tömegszervezeti jelleg, az államhatalmi funkció erősítése érdekében tett intézkedések jellemezték, ősszel a tanácstagok — kooptálással történő — kiegészítésére, illetve a kevésbé aktívak kicserélésére került sor. Egyidejűleg felülvizsgálták az állandó bizottságok tevékenységét, miután ezektől a tanács szakosztályainak ellenőrzését, egyes bizottságok széles körű társadalmi aktívahálózatának foglalkoztatásától pedig a tömegkapcsolatok javítását remélték. Mindezt annak a jegyében, hogy novembertől a városnak és tanácsnak ne csak nevében, hanem tevékenysége jellegében és színvonalában is változás következhessek be. 1951. október 28. után a tanács, illetve a vb ülésein a várossal foglalkozó témák szerepeltek, a korábbi Óvárost (a régi Dunapentelét) érintő mezőgazdasági vonatkozású kérdések helyett. A tanácsüléseken a tagság 80 %-a vett részt. A lakosság tájékoztatása, a tömegkapcsolatok kiszélesítése érdekében 1952 januárjában és februárjában tanácstagi beszámolókat tartottak. Az elsőket a tanács fennállása óta. Jellemző volt, hogy a 13 óvárosi beszámolón mintegy 600-an vettek részt. Az új városban — részben a tanácstagok, részben a lakosság érdektelensége következtében — a beszámolók nem jártak eredménnyel.185 A hatalmi jelleg, illetve a tömegszervezeti szerepkör erősítése iránti törekvéseket nem koronázta siker. Az új város lakói, illetve bejáró dolgozói elsősorban mint a szolgáltatásokat irányító felelős szervvel, a lakossági, állampolgári ügyeket intéző állami apparátussal léptek kapcsolatba a tanáccsal. A községiből városivá alakult apparátus 1951 tavaszán 19 fővel (közte 14, korábbi községi tanácsi dolgozóval) kezdte munkáját. Az év végére — helyi munkás- és parasztkáderekkel történt megerősítés után — a létszám elérte az 51-et.186 Az Országos Létszámbizottság 1952-re 92 állást engedélyezett, ebből azonban az év folyamán csak 86 volt betöltve. A szociális származást tekintve az apparátus dolgozóinak közel fele (39) munkás, csaknem 20 %-a pedig (14) dolgozó paraszt volt. Közel azonos arányban foglalkoztattak férfi (45), illetve (41) nődolgozót. A középiskolát végzettek, illetve érettségizettek aránya megközelítette, illetve a 8 főiskolát végzettel meghaladta a dolgozók felét. 1951 őszétől a szakosztályok kialakítása is megtör317