Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

lönösen nagyobb akcióik (pl. a területi felajánlások bevezetése) előtt — azt a gyakorlatot alakították ki, hogy a pártbizottság összehívta a legfontosabb munkahelyeken dolgozó kommunisták 50—60 fős csoportját. Érveket dolgoztatott ki velük az egy-egy kezdeményezés végrehajtása érdékébein folyó agitációhoz. Ugyanakkor megvitatták az alkalmazás, a végrehajtás módszereit is. E kollektíva javaslatait figyelembe véve munkáltatta ki apparátusával a pártbizottság az egész városra vonatkozó végrehajtási tervet. Jelentős feladatok megoldásakor a pártapparátus, valamint a tömegszervezeti vezetők munkáját a döntőnek nyilvánított területre összpontosították. A közbeeső pártbizottságok titkáraival heti megbeszéléseket tartottak. Ez a kölcsönös tájékoztatás és tapasztalatcsere jegyében zajlott. A párttitkárok részére — egyes apparátusbeli csoportvezetők javaslatait alapul véve — utasítást csak a Városi Pártbizottság titkára adhatott. A közbeeső pártbizottságok titkárai mindennap, a délelőtti órákban, az alapszervi párttitkárök tájékoztatói alapján, telefonon jelentették munkaterületük lényeges problémáit, eseményeit a Városi Pártbizottságnak. Emellett, dekádonként — hasonló utat követve — két, a párttitkár és a műszaki vezető által aláírt, jelentést kellett adni a pártbizottságnak. Az ellenőrzést a pártbizottsági tagok helyszíni tájékozódásával, a politikai munkatársak konkrét felmérései alapján végezték. (Az utóbbiaknak utasítási jogkörük nem volt.) E munka során elsősorban nem a tények regisztrálására törekedtek, hanem a problémák feltárására és a hibák megelőzésére. A teljesítés lemaradásáról szóló jelzésre rögtön reagáltak: azonnali megbeszélések és intézkedések történtek a megoldás érdekében. A végrehajtás legfontosabb feltételének a „megfelelő kádert a megfelelő helyre" elv alkalmazását tartották. Ezért arra törekedtek, hogy olyanok kerüljenek vezető funkcióba, akik legalább egy esztendőre visszanyúló helyszíni tapasztalattal rendelkeztek. De vigyáztak arra is, hogy a tisztségviselők mind politikailag, mind szakmailag képzettek legyenek. A közbeeső pártbizottságok titkárai pl. mérnöki és technikusi oklevéllel rendelkeztek. Az alapszervezetek titkárai — szintén őszi adatok alapján128 — kivétel nélkül a sztahanovisták soraiból kerültek ki. Ugyanekkor a vezetők köréből 10-en tartózkodtak 5 hónapos pártiskolán. Hasonló elveket érvényesítettek a DISZ vezetőivel kapcsolatban, amellett, hogy szervezeteiket tapasztalt pártmunkások átadásával segítették. Az alapszervezeti párttitkárok, sőt pártcsoportbizalmiak irányába szintén magas volt a mérce. Különösein a példamutatás, a tervteljesítés szempontjából. Az eredményes, kiemelkedő tevékenység ugyanúgy széles körű nyilvánosságot kapott, mint a hanyag munka. Ez utóbbi esetben a mindenkori tényleges helyzet, teljesítmény, és nem a korábbi érdemek estek latba. A Magyar Dolgozók Pártja 1950 novemberi, Dunai Vasműről szóló határozata megállapította: „Az építés kommunista pártszervezetének a DISZ-szervezettel, a szakszervezettel, a többi tömegszervezetekkel és az építésvezetéssel egyetemben el kell érnie, hogy a Dunai Vasmű építkezése hatalmas káderkohóvá váljék, amelyben az ott dolgozók soraiból, különösen pedig a fiatalok közül, a Párthoz, a népi demokráciához hű, vasakaratú, minden nehézséget legyőzni 304