Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

lárdításában. Míg korábban a brigádból történő kizárást alkalmazták a lógósokkal szemben, tavasszal elbocsátásokra is sor került. A munkahelyi vezetőket úgy tették közvetlenül is érdekeltté a fegyelem megszilárdításában, hogy addig nem kaptak új munkaerőt, míg a hiányzók számát le nem szorították.221 A műszaki vezetőknek minden reggel 9 óráig át kellett adniok a hiányzók listáját az alapszervi párttitkárnak, ök a csoportbizalmijaik, illetve a népnevelők közreműködésével (számuk márciusban 800 volt) gondoskodtak a visszatérő hiányzók felvilágosításáról. A munkahelyi szégyentáblákon pedig kifüggesztették a késők és igazolatlanul mulasztók nevét. Az intézkedéseket sorozatosan megsértők, a krónikus fegyelemlazítók és mulasztók ügyében nyilvános „bírósági" tárgyalásokat tartottak.23 Volt rá példa, hogy ezer dolgozó jelenlétében, a mozi épületében. A fegyelmezetleneket bércsökkentéssel, gyakran a bér 10 százalékát jelentő sürgősségi pótlék megvonásával, a sztahanovista címtől történő megfosztással büntették. A szigorú rendszabályokat az is indokolta, hogy az állandósuló munkaerőhiány következtében mindenki számíthatott alkalmazásra. (Május és június folyamán pl. 62 körözött személyt fogtak el az építkezésen.) A munkaszervezés gyengéi, az ellenőrzés lazaságai is hozzájárultak a társadalmi, illetve egyéni tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények számának alakulásához. (Az év első felében 1300 bűnügyi eljárás folyt elsősorban lopás miatt.) A probléma inkább abban állt, hogy az esetek gyakorisága és a gyors intézkedések igénye miatt a szankciók nem kellően differenciálva érvényesültek a vétkesekkel szemben, attól függően természetesen, hogy szándékos kártevésről vagy magatartásbeli mulasztásról volt-e szó. Az építkezés munkaerő-szükségletének biztosításában továbbra is a korábbi gyakorlat érvényesült. A hivatásos toborzók mellé azonban fokozatosan felzárkóztak az építkezés olyan dolgozói, akik megtalálták számításaikat munkahelyükön.24 A tűzálló-téglagyár dolgozói például korábbi lakóhelyükön toboroztak új munkaerőket, akiket brigádjaikba is bevettek. Változatlanul lényeges forrás maradt a spontán beáramlás, a kaputól történő felvétel. Itt az okozott problémát, hogy az orvosi vizsgálat, a felvétellel járó adminisztráció elhúzódott (fél napot is igénybe vett); ezért gyakran azzal járt, hogy a jelentkező a várakozást megunva, még munkába lépése előtt elhagyta az építkezést. Másfelől fennállt annak a veszélye, hogy az ott tanyázó toborzók befolyására a dolgozó nem arra a munkahelyre került, ahol elsősorban szükség lett volna rá. Április 17-én pl. a 61 megvizsgált jelentkezőből kiközvetítettek 6 személyt, a többieket a toborzók vitték el, illetve jelentős részük hazament.25 Májustól kezdve az említett helyzeten úgy változtattak, hogy az érkezőket a párt népnevelői fogadták.26 Segítséget nyújtottak a felvételkor, és munkahelyükre kísérték őket. Ott viszont a munkatársak beszélgettek el az újonnan érkezettekkel. Ily módon a felvételi eljárás megrövidült, a munkavállaló a közvetített helyre érkezett, és már közben tájékoztatást kapott a legfontosabb tudnivalókról. Az új módszer alkalmazásával a munkaerő-elosztás tervszerűsége megjavult. Továbbra is volt azonban munkaerőhiány, és azt sem a toborzás, sem a spontán beáramlás nem tudta megszüntetni. A hiányt — a korábbi 279