Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

változhatnak s különben sem lehet minden részletkérdést egy utasításban kifejteni, ezt az általános utasítást fenntartani kellene annál is inkább, mert hasonló rendelkezés már Mária Terézia utasításában is benne volt.50 A Kancellária kénytelen volt foglalkozni ezzel az aggállyal s ülésén tárgyalás alá vette a Helytartótanács észrevételeit. így a bevezetésben elfogadták, hogy a főispánok kötelességteljesítéséről is szó legyen, de új megfogalmazásban. \ Az 1. ponthoz javasolták, hogy a megyei kormányzóknak a törvényszéken való elnöklését ne mondják ki kifejezetten az Utasításban, nehogy a megyék reklamáljanak. Kellene tehát általános kifejezést használni s majd a főkormányzók okos eljárásmódjától függ, hogyan igényeljék az elnökséget. Ugyancsak az 1. pontból kihagyták a főispáni felügyelet pongyola megfogalmazását: „amennyire s amikor magok szükségesnek, vagy célirányosnak látják". E helyett a következő szöveg került: „s az e részben fennálló törvények és legfelsőbb k. rendeletek megtartását, hasonlóképp személyes elnökletök, illetőleg közbej övetelök által is előmozdítsák". Kihagyják ezután a tisztviselők vallásának és rendi állásának közlését, s azt, hogy a tiszti állások betöltését „eleve" jelentsék a Helytartótanácsnak. Azt is hajlandók módosítani, hogy ne a király engedélyére legyen szükség, ha a megyei kormányzó székhelyét el akarja hagyni. Elég lesz tehát csak: „különös engedelem". Több kisebb jelentőségű változtatás mellett — melyekben a javaslatoknak tett engedmények mellett a kancellária saját álláspontjait is igyekszik átmenteni, — beiktatták végül a befejezésbe, elfogadják a megyei kormányzók feladataihoz a Helytartótanács előterjesztett beszúrását: „az elősoroltakon kívül még nemik a megyék jobb igazgatása, s az adózó nép fenntartására szolgálandóknak látszanának, ugyanazon megyei kormányzók azokat az igazság, legfelsőbb szolgálat, és közjó érdekében, törvényszerű módon sikeresíteni igyekezzenek".51 Ferdinánd s nyilván a kamarilla a Kancellária javaslatával egyetértett, s december 21-én a módosított instrukciót most már újból jóváhagyva visszaadta további eljárásra a Kancelláriának.52 Az 1845. december 23-án Bécsben kiadott „Kegyelmes kir. Utasítás a vármegyei főkormányzók számára" arra való tekintettel, hogy a jelenkor többrendbeli szükségei kívánják a főispáni, illetve adminisztrátori tiszt meghatározását és a főispáni törvényes hatalom fenntartását, azt részletesen szabályozta: 1. A vármegyék kormányzói (s ez alatt a főispánokat és helytartókat egyaránt érti) — hacsak a király és a haza közszolgálata által ideiglenesen nem gátoltatnak, vármegyéjük kebelében székelni tartoznak. Hatáskörükbe tartozik az 1723:56. tc. szerint a közügyek és az igazság kiszolgáltatása. Ezért ők elnökölnek a megyei közgyűléseken, „egyszersmind minden igazgatási és közdolgokat, tehát az igazság kiszolgáltatását is, a polgári, szintúgy mint büntető perekre nézve, valamint a köz- és árvapénztárak pontos kezelését, s a részben fennálló törvények és legfelsőbb k. rendeletek megtartását, hasonlóképp személyes ein ökletök, illetőleg közbej övetelök által is előmozdítsák". 244