Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

vabb eszközökhöz folyamodott. Az intézkedést Kolowrat államminiszternek 1844-ben tett azon előterjesztése indította el, hogy a magyar közigazgatási állapotokat, különösen a felügyelet kérdését tanácskozás tárgyává tegyék. A javaslat alapján az uralkodó egy 1844. július 4-i leiratban felszólította Majláth Antal gróf kancellárt, hogy Jósika Samu báró erdélyi és Szőgyény László magyar udvari kancelláriai tanácsosok közreműködésével tervet dolgozzon ki, melynek segítségével véget vessenek az anarchiával határos magyarországi állapotoknak^ tegyék lehetővé az ország rendezett igazgatását. Miután a bizottság munkájával elkészült, a király november 11-én kibocsátott utasításában megállapította az elveket, melyek szerint a megyék kormányzatát a jövőben a főispánok, illetve az adminisztrátorok vezessék.42 E leirat végrehajtása alapján a Kancellária Majláth elnökletével újabb ülést tartott (1845. márc. 21.), amelyen a felülről oktrojált lépéseket a törvényes útra kívánták terelni. Azt akarták, hogy a belügyeket intéző legfőbb dikaszterium, a Helytartótanács készítse el a főispáni- adminisztrátori instrukciót s ennek alapján döntsön végső fokon az uralkodó.43 A Kancellária tehát a Helytartótanácshoz küldött királyi utasításban megállapította, hogy a főispáni hivatalról kiadott tiszti levél tartalma a kor szükségleteinek nem felel meg. Mivel pedig a „közigazgatás minden ágában megszaporodott teendők törvényszerű és pontos teljesítése sürget" a főispánok törvényes hatalmát nemcsak fenn kell tartani, hanem el kívánják hárítani azokat az akadályokat, amelyek e hatalom gyakorlását késleltetik. Ezért szükségesnek látja, hogy a vármegyék kormányzói székhelyükön lakjanak, a közgyűléseken mindenkor, s a körülményekhez képest a kisgyűléseken is elnököljenek, „minden igazgatás és közdolgokat, tehát az igazság kiszolgáltatását is, a polgári, szintúgy mint büntető perekre nézve," a köz- és árvapénztárak pontos kezelését, s erre vonatkozó törvények és királyi rendeletek megtartatását, ha szükséges személyes részvételük által is előmozdítsák, hol önkény, visszaélés vagy részrehajlás keletkeznék, orvoslást nyújtsanak. A megye közpénztárait gyakran és váratlanul megvizsgálják. Az adó pontos behajtására vigyázzanak, ennek igazságos kivetésére felügyeljenek s ezért a megyét évenkint beutazzák. A községek igazgatására, különösen számvitelére és jegyzőkönyveire gondosan ügyeljenek, a községek elöljárói vagy a megye tisztviselői ellen netán támasztott panaszokat mindenkitől meghallgassák s amennyiben lehetséges, a helyszínen el is intézzék. A közutakat és építményeket megszemléljék. Vigyázzanak, hogy a közmunkákat igazságosan vessék ki. Állandóan szemük előtt tartsák, azt, amit az 1723: 56. tc. nekik e tekintetben előírt, és azokról gondoskodjanak. Azért, hogy a megyék kormányzói e tisztüket teljesíthessék, a király elhatározta: „a megyei kormányzók ezentúl egyedül ezen hivatalt viseljék." A király akarata: a vármegyék eddigi főispánjainak szabadságukban álljon e méltóságukat, ha kívánják, továbbra is megtartani, ha azonban bármely oknál fogva a megyék kormányzását önmaguk nem vezethetnék, tegyenek kinevezendő főispáni helytartók iránt az uralkodóhoz előterjesztést. Mivel pedig az uralkodó látja, hogy a megyei kormányzók állandó jelenléte a megyékben na240