Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

falván), Kisgeresáen. Csak jóval később települ át a Tinódyak egy egyenes utóda onnan: Tinódy György fia István 1748-ban. Ö 1753-ban azért panaszkodik, hogy jóllehet a Tinódy-família a tinordi praedium örökös ura, és ő már öt esztendeje ideköltözött, mégis a Mányokiak, a Dörögdyek, s Huszár János, úgy tekintik őt, mint idegent. Semmi épületet nem engednek neki építeni, éppen ezért kéri a megyét, intse meg őket és teremtsen rendet. — A leányági családok ekkor már otthonosan érzik itt magukat. A csekély örökséggel bíró Tinódy István, amikor odaköltözött, azért is volt nekik olyan idegen, mert az egész leányág mind református volt, ő pedig katolikus maradt, vagy lett az ellenreformáció során. Ez az ág nem volt kívánatos az ő szemükben éppen akkor, amikor azok nagy harcokat vívnak a hitükért. A mindmáig továbbélő Tinódy-család, a családnak ez a legszegényebb ága, a legújabb időkig katolikus maradt.67 Még két dologról kell említést tennünk: 1. a letelepedésről, 2. az egyház fundálásáról. A Tinódy-birtok megszállása, benépesülése 1695. után csak nagy későn, kb. 30 év múltával történik meg, amikor a birtokot zálogba adják a Mészöly- és a Németh-családnak. Akkor a szerződésben kikötik, hogy a bérlők legfeljebb 50 forintot érő épületeket emelhetnek gazdaságuk előbbre viteléhez, amit a família nekik visszaváltás esetén megtérít, tehát 1735-ben. Addig a bérbe adott puszták legelők, rétek voltak. — Csaknem egy időben velük telepszik le Manyoki András is, aki kiköti, hogy a kocsma a családé marad, őmaga a tinordi pusztán 7 lovat és 7 tehenet szabadon legeltethet, s hogy a bérlők marhájukat a kocsmaháztól teendő cégérektől egyenesen a Nagyúrig alul és fellyül tovább a rétségre ne eresszék.68 A gazdálkodás ekkor is tehát majdnem csak az állattartásra terjed ki. Manyoki András után telepszik le testvére Ferenc is, aki 1715 körül Alcsúton próbál szerencsét valószínűleg nagyanyja rokonával Miklós Jánossal.69 Vele együtt telepszik le Manyoki László, majd Dörögdy Gergely, majd még később a Varga- és a Pintér-család, azután a Dörögdy-családba benősülő Tóthy-ág, és az ott birtokrészt szerző, a Vargha-ágból származó Huszár János. A Tinódy-család leányági utódai és a Mészöly-, Németh-család idővel nagyon elszaporodván közbirtokosokká lesznek. Később szépszámú utódaik az elaprózódott birtokokon gazdálkodnak.70 2. A puszták késői megszállását az is bizonyítja, hogy 1782-ig ott nem szervezhetnek református egyházközséget. Az 1721. évi vallásügyi bizottság, amelyet az országgyűlés küldött ki azért, hogy tárgyalások útján megegyezést, békességet szerezzen a katolikusok és a protestánsok között, kimondja, hogy ott, ahol már vannak protestáns egyházak, azok megmaradhatnak, de ahol nincs, ott további rendelkezésig templomot nem építhetnek, egyházat nem szervezhetnek. Már 1736-ban népes településnek kellett lennie Bogárdnak és Tinordnak, mert ha rendes református prédikátort nem is tarthatnak, de van közöttük egy Egrédi Sámuel (Pál?) nevű lévita.71 Ezek a léviták a református egyházban a XVIII. században az állam részéről hivatalosan meg nem tűrt lelkészek. Munkájukat azon a címen végzik, hogy a nemesek gyermekeinek nevelői. Némely esetben felszentelt lelkészek, akik keresztelnek, esketnek s temetnek is. Sehol sincs sokáig ma221