Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

beszél, alapításának időpontja azonban ismeretlen. A török után a vámhivatalt visszaállították, majd 1723—24-ben szüntették meg, más hivatalokkal együtt. A budai főharmincadhivatal maradt meg, pesti és kecskeméti fiókkal. (Nagy István: A magyar kamara 1686—1848. Budapest, 1971, 62.) 61 Bonomi Jenő: Bürgerrecht und Bürgertum is Stuhlweissenburg. (Kézirat Székesfehérvár város levéltárában) 14. — Juhász Viktor: A székesfehérvári polgári jog és dekretális eskü. Fejér Vármegye. Budapest, 1937, 375. 65 Iványi Béla: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, figyelemmel Buda és Pest városokra. Statisztikai Közlemények. 84:1, 93. 66 Bonomi, 15., Juhász, 371. — Bonomi példaként hozza fel az 1703-as évet, amikor a budai ezred kivonulása után a lakosság megérkeztéig a polgárok látták el a város védelmét, a kapuk őrzését. A közeledő kuruc seregek feltartóztatására rendelte el a városi tanács, hogy a polgárok közmunkát teljesítsenek: a várárok és a környező mocsarak jegét törjék, hogy a csapatok ne tudjanak rajta áthatolni. 07 Iványi, 139, 190. 68 Bónis, 31—32. Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei 1688—1790. FMTÉ 6., Székesfehérvár, 1972, 107, köv. 60 Juhász Viktor: Közlemények Székesfehérvár 1848. év előtti közigazgatásából. Almanach. Székesfehérvár, 1931, 211, 220. A pellengér oszlop a barátok melletti városi telken állott. Ezt azonban a ferencesek nehezményezték, majd erőszakkal eltávolították. Az oszlopot azután a Palotavárosba helyezték át. — A vesztőhely felállításánál dolgozó kőműveseket és ácsokat első napi munkájuk után a tanács figyelmeztette, hogy „kevesebbet igyanak és többet dolgozzanak." A figyelmeztetést követő nyolcadik napon készült el az akasztófa. 7<> Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688—1790. FMTÉ 5., Székesfehérvár, 1971, 45—102. 71 Acta pol. et jur. 1696. No 104. Prot. sess. 1791. dec. 19. 72 Prot. sess. 1694. febr. 27. Egyetemi Könyvtár, Kézirattár Ab. 81. 73 Prot. sess. 1730. márc. 3., nov. 7. 74 Uo. 1693. júl. 17., 1702. jan. 31. 75 Prot. sess. 1726. junj 14., 1730. ápr. 3. 76 Prot. sess. 1747. okt. 25., Corr. buch 1781. aug. 7. 77 Prot sess. 1693. júl. 2., 1701. márc. 18. 78 Uo. 1754. febr. 12. 78 Uo. 1690. jún. 2., 1692. febr. 23. — Kolosvári—Övári: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Budapest, 1904, V/2. 322. 80 Prot. sess. 1695. jún. 6.. aug. 24., szept. 13., — Kolosvári—Óvári, 330. 81 Frank Ignác: A közigazsá^ törvénye Magyarhonban. Buda, 1845, I. 140. 82 Jenéi, 178, 187. 83 Prot. sess. 1726. ápr. 5. 81 Corr. buch 1750. okt. 20. 85 Kállay, Haszonvételek, 84. 86 Kállay István: A székesfehérvári vásári bíráskodás. FMTÉ 5. Székesfehérvár, 1971, 103. 87 Prot. sess. 1717. jún. 23., 1720. jún. 14., 1767. nov. 3., Corr. buch 1754. aug. 7. f 88 Székesfehérvár város levéltára, Protocollum nundinale, 1781. jún. 26. 89 Károly János: Fejér vármegye története. Székesfejérvár, 1898, II. 615. °o OL Liber regius LXVII. fol. 545—546. OL A 39. M. Kancellária, Acta generalia 3762/1845. Az irat mellett van a város átvételi elismervénye is. — A Helytartótanács 34 817/1845. sz. a. értesítette az összes törvényhatóságot Székesfehérvár város új pecsétjéről. „A mondott város ezen magyar köriratú pecsétjét folyó évi augusztus 9-én kezdé használni." (Károly II. 616.). Igen jellemző, hogy mikor 1863-ban Réső Ensel Sándor pesti ügyvéd a városi pecsét lenyomatát kérte, Gradwohl Ede Fejér megye királyi biztosa (422-eln. 1863. sz. a.) azt válaszolta, hogy „a polgármesteri jelentés szerint e tárgyra vonatkozó régebbi adatok a városi levéltárban nem léteznek. A kérdéses pecsét körirata eredetileg latin lévén, az csak az 1840-dk év körül magyarosíttatott meg." (OL. V. 5. Címleírások, Székesfehérvár). 170