Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

koskodásokra, az oda érkező kereskedőknek, kalmároknak és másoknak területi oltalmat nyújtott. — Felügyelt a kemény és folyékony mértékekre és súlyokra, meghatározta a törvényes és használatos mértéket. Az azzal visszaélőket megbüntette. — Felügyelt a kézművesekre és munkásokra, gondot viselt, hogy minden csalárdságot, álnokságot elkerüljenek. Ügyelt arra, hogy a különböző mesterségek szabályait megtartsák. — Felügyelt a malmokra, vendégfogadókra, kocsmákra, gyógyszertárakra és fürdőkre. A kiváltságlevél külön beszél a szín- és játékházakról is. Mint arról már fentebb szó volt, a tanács a területén fekvő házakra, telkekre úrbért vethetett ki, az ország törvényeivel egyező és a többi szabad királyi város által is elfogadott adókat szedett, a polgárokat közmunkára kötelezhette. Nem volt viszont joga — legalábbis papíron — a polgárok házait beszállásolás céljára igénybe venni. A város gazdasági kiváltságaival külön fejezet foglalkozik, itt csak azt említem meg, hogy a tanácsnak a tisztségviselőktől számadásokat kellett megkövetelni és behajtani. Széles körű hatáskört kapott a városi tanács a jogszolgáltatásban. Területén a büntető és polgári ügyekben vérhatalommal élhetett, bármilyen bűnügyben eljárhatott, bármely vádlottat elfoghatott, börtönbe vethetett, elítélhetett. ítéleteit — régi szokás és joggyakorlat szerint — az ország törvényeire vagy a városi jogra való fellebbezés nélkül végre is hajthatta, kivéve a hagyományos személynöki fellebbezést. Korlátozva csak annyiban volt, amennyiben azt fentebb, a polgárok jogával kapcsolatban már láttuk, hogy ti. városi polgárt más adósságáért le nem tartóztathatott, sem javait vissza nem tarthatta. Az adós polgárt a követelés előzetes bejelentése, illetve a kifizetés megtagadása nélkül nem zaklathatta vagy börtönözhette be. A kiváltságlevél jóváhagyta a kialakult gyakorlatot: a város felállíthatta joghatóságának jelképét, az akasztófát és a pellengért. Mint tudjuk, ezek két évvel a kiváltságlevél előtt már álltak a városban.09 III. Gazdasági kiváltságok Az 1703-as kiváltságlevélben foglalt gazdasági kiváltságok egyrészt a királyi haszonvételek (bormérés, sörfőzés és mérés, húsmérés, „más ilyenek", őrletés, taxák), másrészt a kifejezetten városi haszonvételek (mész-, tégla-, cserépégetés, kőbányászat) körébe tartoztak. Székesfehérvár XVIII. századi haszonvételeiről egy más munkámban70 részletesen írtam, itt most csak utalni szeretnék rá. Az 1703. évi kiváltságlevél — annak ellenére, hogy fontos szabadságokról van szó — igen szűkszavúan intézkedik a gazdasági privilégiumokról, melyek nagy részét — amint azt az 1689. évi utasítás tárgyalásánál fentebb már láttuk — a város csaknem a török alóli felszabadulás óta gyakorolta. Ez volt a helyzet a 'borméréssel, mely Fehérvár területén a város monopóliuma volt. A kiváltságlevél — a többi gazdasági kiváltsággal 163