Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

tetve Magyarországba visszakebelezte, annak karaival és rendéivel egyesítette. Ezzel Fehérvár az ország negyedik rendjének újból tagja lett, részesülve mindazon jogokban és kiváltságokban, melyeket e rend élvezett és melyek az ország törvényeivel és a többi szabad királyi városok szokásaival megegyeztek. E jogokat a kiváltságlevél nemcsak általában, hanem különösen is megfogalmazta: — az országgyűlésre királyi levéllel hívják meg a várost, — ott a szavazásban a negyedik renddel egyesül, — a Szent Korona javának tekintendő, — semmi áron attól el nem választható, — zálogba nem tehető. A többi szabad királyi városokhoz hasonlóan Fehérvár város tanácsát és polgárait „együttesen valódi és kétségtelen királyi nemeseknek" tekintették. Ez azonban nem zárta ki, hogy a polgárság felső rétegének egyes tagjai ne törekedtek volna a nemesi cím megszerzésére.61 Fontos várostörténeti kérdés e mellett a nemesek beköltözése a városokba, mely sok vita forrása lett és melyre itt csak utalni szeretnék.62 Ezzel függ össze a privilégiumlevél azon megállapítása, hogy a városon kívül vagy belül fekvő házak és telkek kiváltságolása, a városi joghatóság alóli kivétele csak a város beleegyezésével történhetett. A város közjogi helyzetére utal a vörös pecsételés jogának megadása. A város címerét a kiváltságlevél szerint — a dicső emlékű királyok nagyszámú fehérvári koronázása emlékére — arany korona díszíti. A kék színű pajzsban zöld mezőn, négyszögű kőből épült, rovátkolt várfal áll, kétfelé nyitott kapuval és függő vasrostéllyal. Három torony közül egy fedett, magasabb emelkedik ki. A korona alól egyfelől aranysárga-kék, másfelől ezüstfehér-vörös, a pajzs aljáig érő, fodros takarók függenek. A címerben szereplő várfal és három torony a város által már a XIII. században is használt nagypecsétre utal. A kiváltságlevél biztosította Fehérvár város földesúri jogait. ,,A birtokjogot területükön, pusztáikon és lakosaikon, melyeket eddig a törvényes tartozékokkal együtt háborítás nélkül birtokoltak, mint a többi földesurak . . . élvezzék" — mondja. Azokra a javakra, birtokokra és falvakra, melyeket a város régtől fogva törvényesen a magáénak tart — ezekről fentebb volt szó, — vonatkozó jogaikat az Újszerzeményi Bizottság előtt előadhatták. Saját területén a város joga volt a legeltetés, favágás, vadászat, madarászat és a — különösen a várárok vízében és a városhoz tartozó szigetek körüli — halászat. A többi szabad királyi városhoz hasonlóan gyakorolta Fehérvár a kegyúri jogot. A tanács joga volt a parochus vagy plébános állítása, biztosítva számára a kánonjog szerinti, törvényes jövedelmeket. A tanács által a plébános személyére tett javaslatot „megfelelő hely", az illetékes megyés-püspök elé kellett jóváhagyás céljából terjeszteni. A kiváltságlevél szerint a fehérvári polgárok mentesek voltak a kisebb bárány- és méhtized fizetése alól. A kiváltságlevél a város számára néhány öröklési jogi kiváltságot is biztosított. A magtalanul elhalt személyek ingatlan vagyona nem a királyra, hanem a városra szállt. Kívülálló, egyházi vagy idegen nemzetbeli személy öröklését 159