Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

— Felállítják a négy kerületi táblát. — 7. § Ezeken kívül, minden tábla mellé egy díjazott ügyvédet fognak alkalmazni, ki a szegényeknek és kis jövedelműeknek ingyen tartozik segédkezni. 8. § O is, mint a többiek is tartozik a szokásos ügyvédi esküt letenni. (CIH) 25. III. Károly 1723. évi decr. (II.) 38. tc. Az ügyvédekről. Hogy pedig az ügyvédek bőséges szóváltásai által a perek nagy tömegekben fel ne halmozódjanak, emiatt a költségek ne szaporodjanak, s az ügyek késedelmet ne szenvedjenek; elhatároztuk: 1. § Hogy a még fel nem esketett összes ügyvédek csak a szokott eskü letétele után, minél rövidebben s a hajdan megtartott szokás szerint, sok kitérés s haszontalan okfejtés nélkül, mérséklettel vitatkozzanak. 2. § S inkább a törvényekhez s törvények értelmezéséhez, mint a szavakhoz ragaszkodjanak. 3. § S az üres kifogásoktól tartózkodjanak. 4. § Ellenkező esetben bármelyik bírónak feladatában áll mind az ilyen terjengő szóváltásokat elvágni, mind mostantól a hármon túlmenő válasziratok figyelembevételét mellőzni. 5. § Az ügyvédek a per hányada, s a kereset része iránt a perlekedőkkel nem köthetnek egyezséget. 6. § Díjukat, melyet a bírák a peres eljárásban alkalmilag szoktak megszabni, ezentúl is (kellő tekintettel az ügyvédek tapasztaltságára, ügyességére s végzett munkájukra) a bírák fogják lelkiismeretesen meghatározni. (CIH) 26. III. Károly 1729. évi decr. (III.) 24. tc. Hogy azok részére, kik az országon kívül tartózkodnak, a hazában levő ügyeikben érvényes megbízás adására módot adjunk, elhatározzuk: 1. § Hogy az ilyen, akár bennszülött, alkar honfiúsított magyaroknak, vagy bármely külföldieknek a működés vagy megbízás tartalmát (hogy tudniillik korlátlanul általánosságban, vagy különösen egy ügyre vonatkozóan adták) kifejező ügyvédi vagy meghatalmazó levelei, sajátkezű aláírású és pecsétű alatt is, az országnak s kapcsolt részeinek bármely, mind egyházi, mind világi bírája előtt érvényesek és hitelesek legyenek. 2. § Ügy azonban, hogy ha a bíró vagy hiteles személy előtt, akinél azokat felmutatják nem lenne ismeretes, hogy az aláírás és a pecsét a megbízónak sajátja-e: azokat legalább két személynek elégséges tanúságával (vagy ha a megbízónak az országban fekvőjószágai s ezeken tisztje van, ennek elismerésével) igazolni tartozzanak. 3. § S ezenkívül, az ilyen megbízásra alapítandó eljárások nagyobb biztonságára, az ilyen ügyvédvalló vagy meghatalmazó leveleket, ha ö legsz. felségének valamely örökös tartományában keletkeznek, az ott létező kormányszéknek vagy legfőbb törvényszéknek, másutt pedig ö legsz. felsége követének, vagy biztosának, vagy katonai személyékre nézve, azok valamely ezred felsőbbségénék pecsétjével (annak elismerését is hozzá tevén, hogy a pecsétet a megrendelő saját kívánságára, s annak személyes jelenlétében nyomták reá) megerősíteni s hitelesíteni, erről a hitelesítésről gondoskodni a megbízók legyenek kötelesek. (CIH) 27. III. Károly 1729.évi decr. (III.) 39. tc. Az ügyvéd visszahívásáról. A Hármaskönyv második része 79., 80, s 81. címeinek világosabb megértése végett, következőket kell figyelembe venni: 1. § A kir. Kúria s Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokat illetőleg a báni tábla ügyeiben, mégpedig a hosszú perfolyamúakban azok utolsó törvénykezési szakaszában ugyan csak a végleges ítélet előtt de korábbi törvénykezési 106