Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

mazó jövedelemre, hogy rendezhesse az udvar zilált pénzügyeit, s hogy megtéríthesse a török elleni háború költségeit. 1 Bonyolította a helyzetet és tovább növelte a magyar nép kizsák­mányolását az a körülmény, hogy a kétféle igazgatási szisztéma — a katonai és kamarai — egy és ugyanazon helyen egyidejűleg állt fenn. A kétféle szervezet között állandóan súrlódások, viszálykodások vol­tak, mert mindkettő magának vindikálta a helybeli lakosság feletti teijes rendelkezési jogot. Székesfehérvár első katonai parancsnoka òr. Areyzaga János volt, aki a felszabadulás napján vonult be a városba 400 katonájával. A bécsi haditanácsnak írt jelentésében szomorú képet rajzolt az itt talált helyzetről: a törökök a várost a legnagyobb szennyben hagyták maguk után, ezért valószínű a járványok fellépése, sok a rozzant, alig lakható ház, a házak többnyire fából vannak, soknak a faanyaga elkorhadt, a Gaja patakon a malmok elpusztultak, a kapuk, a hidak mind javításra szorulnak. 2 A város birtokbavétele után a kamara részéről is történt intéz­kedés, hogy biztosítsák a város életének megindítását és igazgatásának ellátását. Werlein István János a budai kamarai adminisztráció ins­pectora Hera.egen János Lénárt budai provizort bízta meg Székes­fehérváron a kamarai ügyek képviseletével. Ő kezdte meg a város be­telepítését és a házak kiosztását. Közvetlenül a felszabadulás után először az ostrom idején elmenekült lakosság tért vissza, majd Vas, Veszprém, Győr és Komárom megyéből jöttek magyar betelepülők.''' Az első katonai városparancsnok és a kamarai tisztviselő között nem volt nézeteltérés, mert mindketten feladatuk lehető legteljesebb és legjobb ellátására törekedtek, s őszintén kívánták a város helyreállí­tását. Areyzaga ezredes véleménye — amelynek gyakran hangot is adott — az volt, hogy a polgárságot nem szabad túlságosan megter­helni, sőt helyzetét meg kell szilárdítani és a várost gyorsan be kell népesíteni. 4 Utóda, br. Welsperg, és a második kamarai provisor — Kránzc-r Gábor, volt kamarai kancellista — között is jó együttműkö­dés alakult ki. A baj akkor kezdődött, amikor 1688 július elején br. Cheverelli Ferenc Károly ezredes személyében új városparancsnok érkezett Szé­kesfehérvárra. Őbenne mindazok a rossz tulajdonságok egyesültek, amelyek miatt egy katonai parancsnok elviselhetetlenné válik a civil lakosság számára. Zsarnokoskodó, féktelen ember volt, aki fegyveres ere-enek és fennhatóságának tudatában nem ismert más véleményt az sajátjáén kívül, a kamarai megbízott működését pedig hátráltatta. Kränzer intézkedéseinek ellentmondó rendelkezéseket adott ki, és azokat végre is hajtatta. Kränzer a városban levő állapotokról és Cheverelli garázdálkodásáról memorandumot juttatott el a bécsi udvari kamarához. 5 Memorandumát nem részesítették nagy figye­lemben, ellenben magára haragította Cheverellit, és a hivatali út meg­kerülése miatt Werlein inspectort. Ez végül is leváltásához vezetett. Ezzel nagy kár érte a várost, mert a jószándékú, a város javát szolgáló provisor után olyan felettest kapott, aki csak a maga hasznát kereste

Next

/
Thumbnails
Contents