Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

nítasának. Áz alispán kísérje figyelemmel a közbiztonság, közrend helyzetét is. Támogassa a városi ipar (céhek), a kereskedelem és a közlekedés fejlődését. A rendelet előírta, hogy a városi hivatal személyzete is csak vizsgázott, hozzáértő emberekből állhat. 1786-ban II. József elrendelte a városi rendőrségek felállítását. (Már a rendelet előtt megszervezték a rendőrséget Pozsonyban és Budán, majd 1787-ben Pesten és Nagyszebenben.) A rendőrség feladatairól szóló rendelet utasította a városok magistratusait, hogy a közbiztonság és a közrend védelmének helyzetéről havonta küldjenek jelentést a megyének. A megye a jelentést véleményezze, és küldje el a helytartótanácsnak. A közigazgatás centralizálásának megfelelően tehát a városok viszonylagos önállóságát is korlátozták. A kerületi biztosi rendszer fontos változásokat hozott a megyék és városok életében. A közigazgatás új rendszere előremutató és sok vonásban igen haladó volt. A megyei tisztviselők által készített tervek, elképzelések egy része megvalósult, és ezek a haladást szolgálták. Mindez az ország közigazgatásának központosítását szolgálta, ugyanakkor kísérlet volt a rendi nemesség hatalmának visszaszorítására. Ez önmagában nem haladásellenes, sőt a sokszor ésszerű, előremutató rendelkezések végrehajtását csak a rendi nemesség visszaszorításával lehetett elérni. Az új rendszer viszonylag rövid élete nem tette lehetővé, hogy a sok hasznos terv megvalósuljon. A biztosi rendszer lehetővé tette volna, hogy az ország erőit, anyagi erejét a „közjó" érdekében koncentrálják, hogy a közlekedés, egészségügy, nevelésügy és bizonyos mértékig a mezőgazdaság területén olyan haladó intézkedéseket kezdeményezzenek, amilyenek majd csak a következő században — akkor is csak hosszú harc után — váltak valóra. Számos haladó kezdeményezés befejezése és megvalósítása a reformkorra maradt. A nemességnek az a része azonban, amely a reformkorban egyértelműen a reformok mellé állt, ekkor még nem támogatta az uralkodói abszolutizmus felülről jövő ilyen irányú lépéseit. Ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy míg II. József egyes intézkedései Magyarországon is a „közjó" ügyét szolgálták, addig más rendeletei az ország erőszakos beolvasztását, függetlenségének teljes elvesztését eredményezték volna. így érthető, hogy a császár nem talált támogatásra a magyar nemességben, és, annak kezdetben jozefinista része is ellene fordult. A II. József-kori haladó rendelkezések, amelyek a társadalom anyagi életét érintették (mezőgazdaság, közlekedés, egészségügy, stb.), ráébresztették a magyar nemesség egy részét arra, hogy Magyarországon „van még tennivaló". (Ez különben az 1790—91. évi országgyűlés egyes bizottságainak reformmunkálataiból is kiderül. A volt királyi biztosok egy része ezekben a bizottságokban vett részt.) Ilyen értelemben azok, akik a Józsefi közigazgatási rendszerben részt vállaltak, a haladást szolgálták, még akkor is, ha nem ismerték fel vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a jozefinizmus veszélyt jelent az ország függetlenségére,