Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

ellenőrizte, hogy betartják-e a gyógyszerkiadási szabályokat. (Mérgeket, savakat, gyúlékony anyagokat, stb. nem volt szabad másnak, csak orvosoknak kiadni.) A főorvos látogatásáról részletes jelentést nyújtott be az alispánnak. Természetesen nem lehet a korszakban gyógyszertári hálózatról beszélni, hiszen csak a nagyobb helységekben volt gyógyszertár, ezért a seborvosok „elszámolásra" magukhoz vehettek kisebb készletet a legszükségesebb gyógyszerekből. Az 1787-es rendelkezés értelmében az orvosok kötelesek voltak gondoskodni arról, hogy az elhalt embereket és az elpusztult állatokat minél előbb eltemessék. Kötelesek voltak ellenőrizni, hogy a piacokon nem árusítanak-e romlott húst vagy gyümölcsöt. A betegellátás a „szegények" részére ingyenes volt, az orvos köteles volt minden beteget ellátni, tekintet nélkül annak vagyoni helyzetére.

21 Érdekes a rendelkezésnek az a megjegyzése, amely kimondta, hogy ha az orvost többen hívják, tekintet nélkül a hívó személyre, ahhoz kell mennie, aki először hívta. Az orvosok hatósági feladatot is végeztek, ők állították ki az elhaltak halotti bizonyítványát. (Sérülés, baleset vagy egyéb nem természetes halálesetet jelenteniök kellett.) A megyei főorvos rendszeresen küldött közegészségügyi jelentést a helytartótanácsnak. A jelentés általános leírást tartalmazott a megye egészségügyi viszonyairól, a megyében előforduló betegségekről és azok gyógymódjáról. Ismertette a kórházak, gyógyszertárak állapotát, adatokat közölt a járványos betegségekről (marhavész, veszettség, stb.), a gyógyultakról. Még az időjárásról és a rendkívüli természeti tüneményekről is beszámoltak a megyei főorvosok. Ezenkívül elkészítették évente az egészségügyi személyzet minősítését is (Conduit-Liste). Jelentést tettek rendészeti jellegű munkájukról is: a vágóhidak, piacok, fürdők, stb. állapotáról. A közegészségügyi kérdéseket rendkívül komolyan vették, a királyi biztosok „utasításban" közölték az új gyógymódokat a megyével és járvány esetén különösen szigorú intézkedéseket léptettek életbe. Az elmondottakból kitűnik, hogy a közegészségügy fejlesztésére nagy gondot fordítottak. Tulajdonképpen a közegészségügy XVIII. sz. végi fejlesztése által elért színvonalat, még a XIX. sz. közepén sem sikerült túlszárnyalni. Az út- és gátépítés, a közlekedés viszonylag jelentős mértékben fejlődött a korszakban, ez jórészt a megyei mérnökök munkájának volt köszönhető. A XVIII. sz. második felében meginduló gazdasági fejlődés megkövetelte a szárazföldi és víziutak építését. Az addig meglevő kereskedelmi és postautak elégtelennek bizonyultak a megnövekedett kereskedelmi forgalom igényeinek kielégítésére. Rövidebbé kellett tenni a szállítási időt, és olcsóbbá a szállítást. Ezért fáradoztak sokat az olcsóbb víziutak kiépítésén. Az új közigazgatási rendszer kedvezőbb lehetőségeket nyújtott a sokszor több megye anyagi ereiét lekötő építési vállalkozások végrehajtására. Az egyre növekvő feladatok, a nagyszabású tervek a központi irányítás és ellenőrzés megszervezését igényelték. II, József érdeme volt, hogy létrejött egy olyan központi hatóság, amely a folyószabályozások, az út- és hídépítések, az állami építkezések felett szakfelügyeletet gyakorolt. Már 1783-ban felállították az egész birodalom műszaki ügyének irányítására az