Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

Magyarország közigazgatási rendszere az Árpád-korban kialakult vármegyékre épült. A vármegye a rendi nemesség önkormányzati szerve volt. A korábbi századokban legfőbb szerepük a jogalkotásiban és a jogszolgáltatásban volt. A XVIII. században a megyék kezdtek politikai szerepet játszani. Feliratokban tiltakoztak a nemtetsző rendeletek ellen, egymással érintkezésbe léptek és közös ügyekben együttesen léptek fel. Az „egységes birodalom" elve egy egységes, központosított, minden „partikuláris" érdektől mentes kormányzati rendszer kiépítését követelte meg. A megyék viszont, mint a nemesség önkormányzati szervei, a „partikuláris" érdekeket védték. Ezért határozta el az uralkodó a közigazgatás átszervezését, a kerületek felállítását, ezen belül a megyei szervezet átalakítását. A megyei közigazgatás átszervezéséneik célja egy modern, jól szervezett és az utasításokat maradéktalanul végrehajtó apparátus létrehozása volt. Az új apparátus tisztviselői már fizetett hivatalnokok voltak, nem pedig a nemesi megye választott emberei. Az új megyei szervezet hatalmi eszköz volt az osztrák — tehát nem magyar — uralkodói abszolutizmus kezében. Ugyanakkor bonyolulttá tette a kérdést az a tény is, bogy ez az „idegen" abszolutizmus „felvilágosult" volt, számos intézkedése kimondottan a haladást, akkori kifejezéssel a „közjót" szolgálta. Tehát a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás eszméje állt egymással szemben úgy, hogy a korszak elején az abszolutizmus még „felvilágosult" arcával fordult Magyarország felé. Így a kor számos kiváló és haladó elméje az új rendszer mellé állt. Így Hajnóczy József is, aki előbb a pécsi kerület biztosi titkára lett, Széchenyi Ferenc mellett, majd Szerem megye alispánja. Hajnóczy előtt, aki nem nemes és protestáns volt, az érvényesülési lehetőséget éppen II. József uralma nyitotta meg. A szegény nem nemes és protestáns értelmiség előtt ekkor nyíltak meg először a hivatalok ajtajai, ezért ők II. Józsefben a polgári reformok (!) előhareosát látták.

5 A biztosi íhivatalszemélyzetre és általában a hivatalnokokra rendkívüli teher nehezedett. A szinte naponta megjelenő újabb és újabb rendelkezések tanulmányozása, az ügyek állandó szaporodása, a jelentések megfogalmazása és lemásolása, a parancsok továbbítása és egyéb különleges feldatok a későbbiekben már a tartalmi munka sikerét veszélyeztették. A bürokratikus apparátus kiépítését erősen gátolta a német nyelvrendelet. Ugyanis olyan személyeket kellett nagy számban találni, akik mind a magyar, mind a német nyelvben jártasak. II. József nyelvrendelete szerint 1784. november 1-től a központi kormányszerveknél, 1785 novemberétől pedig az összes helyi szerveknél is kötelező lett a német hivatali nyelv használata. A rendelkezés a birodalmi egység kiépítését, ezen belül Magyarország elnémetesítését célozta. A nyelvrendelet végrehajtása rendkívül sok nehézséggel járt. A passzív ellenálláson kívül, nem könnyű feladat volt a német nyelvet nem ismerő hivatalnokokat németül tudókkal felcserélni.