Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kállay István: Az adózás története Székesfehérvárott a XVIII. században.

Kállay István: AZ ADÓZÁS TÖRTÉNETE SZÉKESFEHÉRVÁROTT A XVIII. SZÁZADBAN Székesfehérvár város múltjának talán legkevésbé ismert fejezete az adózás története. A városra kivetett adót a tanács osztotta fel az adózók között. Adóköteles volt minden személy, — akár polgárjoggal rendelkező polgár, akár a nélküli lakos vagy zsellér volt is, — aki városi területen ingatlannal, állatokkal rendelkezett, vagy — elsősorban kereskedő és kézműves — foglalkozást űzött. A városban szedett adókat két csoportra oszthatjuk: I. állami adók hadiadó, katonai szolgáltatások országgyűlési taxa királyi census IL városi adók háziadó tized Az adókat az adószedő hajtotta be, aki ezekről számadást vezetett. A beszedett állami adókat a budai hadipénztárba fizette be a tanács, a katonaság részére teljesített szolgáltatásokat levonták az adó összegéből. A városi adók a házipénztárban maradtak, azokat a város saját szükségleteire fordíthatta. A tizedet a tanács az esztergomi érsektől bérelte. A hadiadó és a városi háziadó szedéséért az adószedő (perceptor) volt a felelős. A perceptort 1728-ig a belső és külső tanács, 1729-től, a választott község megalakulásától kezdve a belső, külső tanács és a választott község választotta. 1730-ban Kovács György adószedő lemondásakor fentieken kívül az öregebb polgárok is jelen voltak, ők is részt vettek abban a választásban, mely egyhangúlag Parraghy Jánost tette meg adószedőnek. Az 1736-ban megválasztott Poss Ignác — a jegyzőkönyvi bejegyzés szerint — „mindkét adóregisztert megkapta".

1 Előfordult, hogy az adószedő más hivatalt is betöltött. 1739-ben Fakanovics János adószedő ,,a sok strapa" miatt mondott le hivataláról. 1744-ben Redel Ferenc adószedő egyúttal a városi kancellárián is