Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

név mellett, és az illető származását. A székesfehérvári születésű polgárokat „hiergebürtig" szóval jelzik a feljegyzések. A század végén már bővebb adatokkal látták el az új polgárok listáját, de egységes eljárás nem alakult ki, csak a XIX. században.

107 Egy társadalmi réteg megítélésénél fontos megállapítani azt, hogy milyen mértékű a felfrissülése és milyen elemekből történik a felfrissülés. Az évi átlagosan kiimutatható 20 személy felvétele nem biztosította azt, hogy a polgárok száma ugrásszerűen megszaporodjék. Ez nemcsak Székesfehérváron volt így, hanem országosan is, hiszen egyáltalán nem lehet a XVIII. században kimutatni, hogy a polgárság a társadalom jelentős rétegévé vált volna, akár számszerűségét, akár gazdasági erejét tekintve. Ami pedig a felfrissülés forrását jelenti, megállapítható, hogy elsősorban Magyarország területéről, magyar származású személyekből toborzódtak a fehérvári polgárok a XVIII. század folyamán. Bonomi Jenő az egész századot átfogó tanulmányában kimutatja, hogy a XVIII. században mintegy 2000 polgárt vett fel a tanács Székesfehérváron. Ebből 1596-nak állapítható meg a származása. Az 1596-ból 1185 magyar, 31 horvát és szlavón nemzetiségű, 128 Ausztriából való, 56 cseh, 32 morva, 138 német (különböző területekről, úm.: Bajor, Hessen-Nassau, Lotharingia, Szilézia, stb.) ezenkívül 9 balkáni országokból való, 3 olasz, 1 lengyel, 13 polgárnak nem állapítható meg pontosan a születési helye, csupán annyi, hogy külföldi.

108 A magyarországi betelepülők és polgárjogot nyert egyének között is legnagyobb a városba kerülők száma Fejér megyéből: 184, ezt követi Veszprém megye 139, Vas 87, Sopron 83, majd Komárom megye 59 fővel. A német polgárok súlyát számbeli kisebbségük ellenére az a tény magyarázza, hogy a betelepülők s polgárjogot nyert magyarok többségükben gazdálkodással, mezőgazdasággal foglalkoztak, míg a németek elsősorban iparűzők és kereskedők voltak. Kitűnik ez a foglalkozási ágak vizsgálatából s abból a tényből, hogy a város vezető rétegében a XVII. század végétől a század derekáig a német polgárok túlsúlyát láthatjuk. Az adatok arra utalnak, hogy a német senatorok, városbírók vagy gazdasági vonalon működő tisztségviselők foglalkozásukra nézve kereskedők vagy mesteremberek voltaik. A jegyzőkönyvek, különböző iratok, a XVIII. századi összeírások és adólajstromok alapján 3552 polgár foglalkozását lehet megállapítani.

109 A polgároknak mintegy egyharmada paraszti foglalkozást űzött (1077 polgár), kizárólag szőlőműveléssel foglalkozott 149 polgár. A már kézművesipar területén munkálkodó polgárok között legnagyobb volt a csizmadiák (263), a cipészek (202), a tímárok (138), a szíjgyártök (32), a szűcsök (144), a takácsok (82) és a szabók (133) száma. Vagyis az állattenyésztéshez szorosan kapcsolódó iparágak területén és az elsőrendűen fontos közszükségleti cikkeket (ruházkodás) előállító foglalkozási ágakban dolgozott a legnagyobb számú iparosgárda. Több mesterembert foglalkoztattak az élelmiszeriparhoz tartozó ágazatok, így 42 mészáros működött Székesfehérváron, mellettük 2 hentes (Würötler), 22 molnár, 30 pék. Viszonylag nagy számban voltak kőművesek (59), kovácsok (33), lakatosok (21), gombkötők (38). Viszont differenciáltabb iparra, széles munkamegosztásra nem lehet