Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

gató a helytartótanács egyik tanácsosa volt, ő fogta össze az egyes kerületek élére állított kerületi biztosok munkáját. Az országot 6, majd 1738-iban 7 kerületre osztották, Székesfehérvár a budai kerülethez tartozott/

0 Bár a biztosi hivatal felállításának kettős célja volt: a katonaság ellátásának polgári részről történő biztosítása, valamint a lakosság és polgári hatóságok védelme a katonaság túlkapásaival, a katonai hivatalok (hadbiztosok) erőszakoskodásával szemben, — nem örvendett népszerűségnek ez a hivatal. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a hadbiztosok intézménye régen működött már, s a lakosság és a hivatalok nem értették meg a kerületi biztosok munkájának célját. A hadbiztosi intézmény megduplázását látták csupán az új hivatalokban. Hozzájárult ehhez az is, hogy a hadbiztosok hatáskörük csökkentését látták a kerületi biztosi intézmény felállításában, s ezért annak lejáratásaira törekedtek. Végül pedig a biztosság a helytartótanács keretén belül működött, a helytartótanácsot pedig császári hivatalnak tartotta a lakosság, a helytartótanács szabályozásokban, központi irányításiban, egységesítésben kifejtett munkájában a népvédelmi tevékenységet nem vette észre.

w A kerületi biztosok feladatköre figyelemre méltó a lakosság védelme szempontjából. Legfőbb feladatuk volt az, hogy Vigyázzák az adóbeszedést és a katonai elhelyezést. Ők vizsgálták felül a katonaság és a polgárság viszályait, döntéseket hoztak. Ilyen ügyekben közvetlenül leveleztek a megyékkel, jelentést tettek az udvari haditanácsnak s a tartományi igazgatónak. Sokféle ügyben eljárhattak: az utánpótlás, az újoncozás, a katonaszökevények ügyében, de a legdöntőbb az volt, hogy míg 1723 előtt a törvényhatóságok közvetlenül számoltak el a hadbiztosoknak, addig az országos biztosság felállítása után a hadbiztos csak nyilvántartotta a hadiadó összegét, megküldte a kerületi biztosnak a kimutatásokat, aki az adóbehajtást elrendelte és felügyelte.

9,2 A hadibiztos ellenőrizhette az adóiszedést, de intézkedési joga nem volt. 1723 után katonai executiót is csak a kerületi biztos rendelhetett el. A beszállásolás területén annyiban jelentett könnyebbséget a biztosi beavatkozás, hogy előírta: a katonaság köteles elfogadni a kijelölt szálláshelyet, s nem erőszakoskodhat a házigazdákkal.

93 A forspont — a lakosság katonai szállítási kötelezettsége — terén pontos nyilvántartást vezettek a biztosok, megállapították a kerületen belüli stációkat, s vigyáztak, hogy e téren se legyen semmi visszaélés.

94 A salgamum elszámolásának ellenőrzésié is a biztosság feladatához tartozott. De ez még a biztosoknak sem igen sikerült, mert kiszámíthatatlansága miatt e területen rendkívül sok visszaélés történt. A kerületi biztosok munkájának támogatására kezdettől fogva működött egy álhivatalnok, egy altiszt és két írnok, de mind a kerületi biztosnak, mind segédhivatalának eltartása a kerülethez tartozó adózók feladata volt, ők fizették a porták arányában.

95 A biztosi hivatal munkájának eredménye inkább csak a század derekától kezdett mutatkozni, amikor több kisebb jelentőségű szabályozás után 1751-ben sor került a 12 pontos „Regulamentum militare" kiadására. Ez szabályozta a katonaság jogait és a polgári szervek kötelességeit, s tulajdonképpen 1867-ig érvényben maradt.

96