Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

marhát és lovakat adott. Őrölte a királyi raktár nem kis mennyiségű gabonáját. A város lakosait 1710-iben a szegénység földig sújtja.

76 S ezt az állapotot tetézte az állandó küzdelem a katonaság jogtalan bor- és pálinlkamérése ellen, a városparancsnokok túlikapásai ellen. Hatalmaskodó, zsarnok városparancsnok volt az 1710-es években Székesfehérváron állomásozó Rollois kapitány, aki miatt a város éveken keresztül levelezett az udvari haditanáccsal. A kapitány elfoglalta a város jégvermét, városi földeket, szőlőket, és a tanács részéről történő többszöri felszólításra sem volt hajlandó lemondani jogtalan szerzeményéiről, s az eltulajdonított javakat nem szolgáltatta vissza.

77 A városi tanács erre panaszt tett az udvari haditanácsnál.

78 Ebben 12 pontban foglalta össze a kapitány elleni panaszait, s amikor az ügy mégsem nyert elintézést, a jegyzéket elküldte a budai kamarai inspectorhoz is. Még Budán tartózkodó városi ágensét is sürgette, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel.

79 Még 1716-ban és 1717-ben is találkozunk erre az ügyre vonatkozó levelezéssel. Ez azt mutatja, hogy felülről nem történt intézkedés, a város nem talált védelemre a katonasággal szemben.

80 Ez a helyzet akkor sem változott meg, amikor a magyar rendek az 1712—1715. évi országgyűlésen megszavazták az állandó hadsereg felállítását Magyarországon. Az állandó hadsereg felállítása önmagában helyeselhető és haladó lépés volt, de Magyarország lakosságának ez azt jelentette, hogy az idegen katonák általi megszállást most már törvény szentesítette. Bár az állandó hadsereg feléit magyarokból, másik felét idegenekből toborozták, az országban általában az idegen katonaság tartózkodott, s a magyar katonákat az örökös tartományokban, idegen országokban helyezték el. Így az 1730-as években — amikor az állandó hadsereg már hosszabb ideje fennállt, amikor a kormányzat különböző katonai szabályzatok kidolgozásával igyekezett a katonaság túlkapásait megfékezni, sőt a lakosság és a katonaság viszonyának kiegyensúlyozására országos szerveket is létrehozott — ugyanazokkal a problémákkal találkozunk a város életében, mint korábban. Br. Gaymann kapitánnyal a város vezetőinek legalább annyi gondjuk volt, mint a városparancsnok elődeivel. Gaymann külön rétet követelt lovai számára,

81 egyéb kívánságokkal zaklatta a tanácsot, majd azt követelte, hogy szállása karbantartását is a városi tanács tekintse kötelességének. A tanács megtagadta a kapitányi szállás kijavíttatását, amire azonban az udvari haditanácstól érkező parancs utasította. Erre kénytelen volt engedni, de hogy az ügy_ fontosságát bizonyítsa, összehívta a külső tanácsot, s csak annak hozzájárulásával hozta meg döntését a kapitányi lak felújítására.

82 Ezek után a kapitány minden javítást — amelyet pedig a városban állomásozó katonák is elvégezhettek volna — a várostól követelt.

83 A városparancsnokkal a tanács még csak kijött valahogy, hol az egyik, hol a másik kényszerült engedni, s tulajdonképpen a lakosságot közvetlenül nem mindig érintették a városparancsnokok jogtalan eljárásai. Többnyire hatalmi villongás folyt a kapitányok és a tanács között. Ami sokkal fájdalmasabban és közvetlenül érintette a lakos-