Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Lukács László: A velencei szőlőhegy népi hajlékai

3. kép: Timpanonos homlokfalú pincék. Velence, Szőlőhegy elejét később náddal vagy vályoggal építették be és ajtóval zárták le. (1. kép.) Később már alacsony (50 cm-es) fal is épült a nyeregtető alá, mely a mai falazott építmény, a présház kialakulása felé mutat. (2. kép.) Ez csak a fejlődés egyik útja. A pinceházas lyukpinoéhez eljuthattak úgy is, hogy a régi lyukpince elé egy kővel kiboltozott, kívülről földborítású épületet emelték és ezt elölről egy timpanonos homlokfallal zárták le.

24 (3. kép.) A velencei pinceházas lyukpincék a mai formájukban kétosztatúak (pince -j- présház), esetenként találunk példákat a háromoisztatúvá válásra (pince -4- présház -j- szobácska). Jellemzőjük, hogy a présház és a pince hosszanti tengelye egybeesik, és a bejárati ajtó az épület rövid homlokfalán nyílik.

25 (4. kép.) A présházak megjelenésével megváltozott a szőlő feldolgozásának módja is. A régi technika, a zsákban való taposás helyett teret nyert a bors ajtók alkalmazása. Velence nemesi eredetű présházaiban már a XVIII. század végéről, XIX. század elejéről találunk hatalmas, kőalapzatú fapréseket, de ezek, majd újabban a vasprések a gazdák körében csak a XIX. század második felében terjedtek el. A nemesi eredetű (kuriális) présházak csak fokozzák azt a formai sokféleséget, amely a velencei szőlőhegy népi hajlékait jellemzi. (5. kép.) Pincéik ezeknek is lyukpincék, de a 25—30 m hosszú főágból egy vagy kettő, 8—10 m hosszú mellékág, „kölökpince" is nyílik. Présházaik késő barokk vagy klasszicista jellegűek. Nemcsak formájukban és, méreteikben, hanem belső beosztásukban is különböznek a gazdaprésházaktóil. Lugassal befuttatott tornác, kis, nyitott kémé-