Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

rintért, azaz a két malom évi bérleti díját 800 forintban állapította meg.

69 1736-fban Mayer Mátyás kötött szerződést a tanáccsal, s egy évre bérbe vette a „Fekete Sas" nevű belvárosa kocsmát. A bérleti díjat a tanács 75 forintban szabta meg, de a bérlőnek ezen felül minden eladott vödör bor után 15 dénárt kellett fizetnie. A szerződés előírta, hogy a bérlő elszámolásos alapon vételezheti a bort a város pincéjéből, továbbá azt is, hogy a sört szabadon mérheti.

70 b. 3. Székesfehérvár városnak a földbirtokból és birtokgazdálkodásból származó jövedelme az átlagosnál alacsonyabb volt, hiszen nem voltak falvai, legelője is csak az egy Báránd puszta. Voltak viszont városi tulajdonban levő földjei, majorsága és szőlői. 1724—1725-ben pl. a városi szőlők utáni bevétel 209 ft 70 dénár volt. Erdőkből, legelőkből, vadászatból Székesfehérvárnak — földrajzi adottságainál fogva — említésreméltó bevétele nem volt. Halászatból viszont igen, ugyanis a város melletti Sóstó gazdag volt halban és rákban, De ennek 'birtoklásáért állandó torzsalkodás folyt a tanács és a prépostság között. b. 4. A hivatali működéssel kapcsolatos bevételek, bírói díjak, büntetéspénzek Székesfehérváron is szerepeltek, de az összbevételnek csak jelentéktelen hányadát képezték. A hivatalos eljárásokért fizetett díjak közül a telekkönyvi bevételek azonban komoly jövedelmet biztosítottak. Székesfehérváron külön telekkönyvi hivatal működött, külön számadásokkal, külön pénztárral. A telekkönyvi jövedelmek igen sokrétűek voltak: teleklevélért szedett díjak, záloglevelek, másolatok, átírási díjak, a városból kivitt vagyon utáni illetékek, stb. Telekkönyvet Székesfehérváron a hódoltság utáni években 1698tól kezdtek vezetni. Ez nagyon is fontos volt az új telepesek bejövetele, a város lassankénti betelepülése miatt. A telekkönyvben feltüntették az ingatlan tulajdonosának és feleségének nevét, azt, hogy miként jutottak az ingatlanhoz, mennyi volt annak a vételára, melyik városrészben fekszik, milyen szám alatt, és hogy mekkora az ingatlan. A nagyságot bécsi lábban adták meg, majd 1730-tól ölekben. Feltüntették a szomszédok nevét, s meghatározták az ingatlan után fizetendő évi díj nagyságát. Ezt a tulajdonos rendszerint Szent Mihály napjáig volt köteles megfizetni. Az ingatlantulajdonos változása esetén e változást is bevezették a telekkönyvbe. Egy 1713-as adat szerint egy 15 öl széles és 70 öl hosszú telek után fizetett évi adó 70 dénár volt.

71 172i2—1720-iban a telekikönyvi bevételek 134 forintot, 1720^1724-ben 110 forint 42,4 dénárt, 1724-^1725-ben 221 forint 56 dénárt tettek ki. 1732-ben a tanács — tovább növelendő a telekkönyvi bevételeket — fölszólította mindazokat, akik az elővárosokban ércolvasztóval rendelkeztek, hogy a telekkönyvi hivatalban váltsák meg azokat a helyeket, amelyeket korábban a telekkönyvbe bejegyeztettek.

72 1733-íban pedig azt a döntésit hozta, hogy növelni kell a város szőlőkertek utáni bevételét, ezért mindenki köteles vásárolt vagy eladott szőlőjéről jelentést tenni, azt a Grundbuch-ba bevezettetni, valamint az ezért járó illetéket megfizetni.

73