Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Vass Előd: Székesfehérvár (Istulni Belgrád) XVI. századi török forrásai

Az 1580. április 23-tól 1581. május 3--ig terjedő időszakban, a fehérvári mokáta bevétele havi megoszlásban, főleg marha- és borvámból, a következő: 1580 május: 9183 akcse, 1580 június: 25 643 akcse, 1580 július: 23 502 ákcse, 1580 augusztus: 31 998 akcse, 1580 szeptember: 11 857 akcse, 1580 október: 19 073 akcse, 1580 november: 6336 akcse (és a Szent Márton napi kapuadó: 25 250 akcse), 1580 december: 12 150 és 1581 január: 2520 akcse volt. Végül 1582. április 24. és 1883. május 20. közötti 13 hónapi forgalom összesen 123 195 akcse bevételt eredményezett. Ebből vásári vám: 39 975 akcse, vegyesáru-vám: 21341 és fél akcse, marhavám: 52 633 akcse, lóvám: 860 ákcse, juhvám: 1250 akcse, taipu illeték: 750 akcse, és egyéb: 6386 akcse volt. Az 1584. május 4-től 1585. április 29-ig napról napra vezetett vámnapló 12 hónapos bevételről, 95 569 és fél akcse jövedelemről számol be. Ebből marhavám: 40 007 akcse, vásári vám: 33 760 akcse, vegyesáru-vám: 19 912 akcse, lóvám: 402 akcse, juhvám: 501 akcse, bor vám: 662 akcse, sóvám: 132 akcse és egyéb: 187 és fél akcse volt. Az 1580-as években fokozatosan csökkent a forgalom, amíg 1574ben öt hónap alatt 1647 magyar arany, addig 1582-lben már egy teljes évben csupán 2464 magyar arany bevétel folyt be. Ez a csökkenés a budai vámnál is megfigyelhető, kivételt csak a váci vámhely képezett, ahol ebben az időben is 15 millió akcse, azaz mintegy 246 666 magyar arany bevétel folyt be. Ez a helyzet a bécsi alsó-ausztriai kamara és a törökök együttes adminisztratív intézkedései nyomán állott elő, miáltal a kereskedelmi utak észak felé, a Duna partjaira tolódtak el.

14 Székesfehérvár magyar lakossága a törököknek fizette az állami egyenes adót, amelyet több névvel is hívták: fejadó, harács, forint adó, császár adója. Ezen kívül még fizette a tizedekből és különböző jövedelmeket sújtó illetékekből származó tulajdonképpeni földesúri szolgáltatást készpénzben, mivel áruját szabadon eladhatta s földesúri adóját készpénzzel váltotta meg. Ez az adófizetési rendszer csak a XVI. századiban létezett, később a XVII. században, a termelés csökkenése a termés- és muhkajárulék előretörését eredményezte. Itt meg kell említenünk, hogy az ebiben a dolgozatban tárgyalásra kerülő III. Murád szultán korabeli (1574—1595) részletes adóösszeírásban Fehérvár külvárosa és két tanyája (törökül csiftlik), valamint Tác és Űrhida puszták említésénél, amelyeket a fehérvári külváros magyar lakossága művelt meg, a Batthyány család birtoklása szerepel, így esetlegesen, talán ezek megműveléséiért a magyar földesúrnak is fizettek valamilyen adót, vagy az csupán követelhette.

15 A fenti adóösszeírás szerint az összeírt 130 kapu összesen 1433 magyar aranyat fizetett a töröknek, kizárólag földesúri szolgáltatások címén, fejadó címén pedig 143 magyar aranyat. Ezt a 130 kaput alapul véve egy kapura 11 magyar arany földesúri és egy magyar arany fejadó fizetését jelentette. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az időben egy kapu fogalma alatt több család húzódik meg. Korábbi kutatásaink eredményeként a Pest megyei Rákoscsaba ekkor 700 lelkes községében és a Somogy megyei Koppány szandzsák-