Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

A házasok birtokában levő szőlők pozsonyi mérőkben kifejezett nagyságának itt csupán minimális és maximális, szélső mennyiségeit tüntettük fel. Jól látható azonban, hogy ezek — egy-egy helységen belül is — eléggé szórt értékeket adnak. Az egy-egy családfőre eső konkrét nagyságot pedig táblázataink nem is mutatják. Tudhatjuk azonban, hogy itt még nagyobb eltérések is lehetségesek,

87 amelyek félmérése további egyedi vizsgálatokat igényel. A végösszegek átlagai e tekintetben semmit sem mondanak. Legfeljebb az egy-egy házas családfőre eső szőlőbirtok nagyságának eltérő kvantumairól tanúskodnak. c) Érdeklődésre tarthatnak számot a hazátlan zsellércsaládfőkre vonatkozó adatsorok. Az általában és lényegében joggal birtoktalanoknak tekintett szegénységnek 25 %-a, vagyis minden negyedik családfő, szőlőbirtokos. A zselléregzisztencia vizsgálatánál ez sem mellőzendő tény. Az egyes helységeket figyelve, táblázatunkról leolvasható, hogy a szőlővel rendelkező hazátlanok 50 %-ot is meghaladó számarányát természetszerűleg a szőlőövezetben elhelyezkedő falvakban találjuk. (Batta, Kiskeszi, Ladány, Pátka, Szentmihály, Tordas, Vál, Veréb. Kivétel csupán Szár, amely a megye felső csúcsában, a ,,favidék"-en terül el.) A 74 helységből mindössze 13-ban nem találunk hazátlan szőlőbirtokost. Ezek közül 7 (Gárdony, Hercegfalva, Igar, Perkáta, Sárkeresztúr, Sárosd és Tác), a gabonaövezetbe, 3 (Gánt, Kozma és Sőréd) az erdős vidékre és ismét 3 (Kuldó, Moha és Tárnok) az ún. „borvidék" körzetébe esik. Figyelembe kell azonban venni az olyan közismerten jelentős bortermelő vidékeket is, mint Mór, Érd, Sukoró, Csór, Magyaralmás, Nadap, ahol szintén jelentékeny volt a szőlőbirtokos hazátlan zsellércsaládfők számaránya. Érthető viszont, hogy a gabonavidéken, illetve némi megszorítással a megye erdős tájain számarányuk kevesebb. Természetes az is, hogy birtokolt szőlőjük 1 családfőre eső átlagai, illetve ezek minimális és maximális szélső értékéi kisebb szórást mutatnak, mint amekkorát adataink a házasok esetében jeleztek. Ebből azonban csak az a tény következtethető ki, hogy a hazátlanok átlagosan kisebb szőlőket birtokoltak mint a házasok. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egy-egy hazátlan családfő is kisebb szőlővel rendelkezett, mint egy-egy házas. Ezt már a főbb tendenciák jelzésére szorítkozó s korántsem teljes értékű adatsoraink is igazolták. Ha ugyanis a IX—X. táblázat adatait Batta, Dunapentele, Egres, Tabajd és főként Vájta helységek vonatkozásában összehasonlítjuk egymással, kétségtelennek tűnik fenti figyelmeztetésünk jogossága. A végleges kép határozottabb körvonalú megrajzolásához azonban itt is csak az aprólékos, családfőnkénti vizsgálatok után juthatunk majd el. Eddigi vizsgálataink eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy Fejér megye úrbéres zsellérnépessége földtulajdon, illetve birtokviszonyai szerint egyáltalában nem alkotott homogén tömeget. A 9—10 ezer családfőt számláló népesség, már úrbéres állományának differenciált csoportjai miatt sem tekinthető egységesnek, s még inkább nem, ha szőlőbirtoklásának tényét is szem előtt tartjuk. A kicsiny földdarabkán szűkösen tengődök sokaságában szép számmal akadtak törpe- és kisbirtokos zselléregzisztenciák is, mégha az egy-