Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
kifejezett kapásai. 86 Hátrányuk viszont szintén közismert: igen hiányosak, és ezért megyei szintű vizsgálatokhoz aligha használhatók. De ha teljességük esetén értékesíthetők lennének is ilyen célra, a feudális-jogi kategóriákat — eredeti funkciójuk miatt — szükségképpen mellőző rovatólásuk miatt jóformán lehetetlenné teszik az egykori úrbéres családfők szerinti azonosításokat. Legfeljebb névrőlnévre való azonosítási eljárással lehetne célhoz érni, ami azonban nagy kvantumok esetében — nem is beszélve a „család" fogalmának, közismert tisztázatlanságáról —, nem látszik célravezetőnek. Fentiek miatt tehát megmaradunk az 1828. évi összeírás inkább tájékoztató jellegű, mint abszolút értelemben pontos adatainál. (Az adatokat a IX. és X. táblák tartalmazzák.) Táblázataink adatainak fontosabb tanulságait az alábbiakban foglalhatjuk össze. A házas zselléreknek kereken 56 %-a volt szőlőibirtokos, vagyis legalább minden második házas — úrbéres földecskéje mellett — a gazdálkodás egyik legjövedelmezőbb ágában, a szőlőművelésben is érdekelt volt. Szép számmal akadtak olyan helységek — elsősorban a szőlőövezetben — amelyekben a házasok túlnyomó többségének volt szőlője. De az erdős övezetbe tartozó Boglár, Csurgó, Sárkány, Szár helységekben is jóval 50 %-on felüli volt a szőlőbirtokos házasok számaránya. Guton pedig minden házas szőlőbirtokos volt. Csekélyebb, de el nem hanyagolható szerepe volt a zsellérek szőlőhasználatának a gabonavidéken. Fülén 71 %, Rácalmáson 62,6 %, Ráckeresztúron kereken 79, Seregélyesen 48,2 % volt a szőlővel bírók számaránya. A 74 helység közül 5-ben nem folyt szőlőművelés és mindössze tízben nem írtak össze szőlőbirtokos házas zsellércsaládfőt. Ez a tény feltétlenül módosítja (kiegészíti) a házasaink birtokviszonyairól mondott korábbi eredményeinket. Azt állapíthatjuk meg, — akár a kicsiny belsőséggel rendelkező, akár a több holdas, és így tulajdonos egzisztenciának tekinthető zsellér típusról van is szó —, hogy a házas zsellérek csoportjában a szőlőbirtoklásnak olyan általános jelentősége volt, amit gazdasági-társadalmi helyzetük, megélhetési viszonyaik megítélésénél lehetetlen mellőznünk. Igen érdekes lenne a két különböző zselléregzisztenciát abból a szempontból is megvizsgálni, hogy a szőlőbirtoklás melyiknél milyen súllyal esett latba. Valószínű ugyanis, hogy a kis illetménnyel rendelkező házasoknál viszonylag fontosabb szerepet töltöttek be a szőlők. Ennek az egyedi részletekbe hatolást igénylő vizsgálódásnak azonban — jelen esetben — két akadály áll az útjában. Először: óriási mennyiségű adatsort kellene értékelnünk, amire eddig nem volt módunk. Másodszor — és ez a fontosabb, már objektív forrásadottságokba ütköző akadály — a tulajdonba vett illetményföldeket a birtokrendezési periratokból (láttuk, hogy még ezekből is elég hézagosan) lehet csak felmérni. Viszont ezekből kitűnik, hogy a családfők száma nem volt azonos az 1828. évi adatok megfelelő családfő-számaival. Így azt, hogy hány házasra mekkora illetőség és ugyanakkor mekkora szőlőföld esett — a pozsonyi mérők egyébként is viszonylagos értéke mellett — téves számitgatások veszélye nélkül nem tudjuk megállapítani.
