Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

annyi vagy közel annyi volt, mint az ismert helységek családfőinek esetén.) Lehetséges azonban, hogy a hiányzó 2405 családfő esetén több föld jutott átlagosan egy családfőre mint amennyit az ismert 45 helység 4567 családfőinél forrásszerűen felmérni módunk volt. Feltehető (főként, ha a maradványföldek jogi jellegét öltött külsőségeket is számítjuk), hogy a családfőnkén ti átlag az 1 holdat is elérte. Ennél magasabb átlagot — persze a keresett községek összes és nem egyetlen helység családfőinek viszonylatában számos adat ismeretében irreálisnak tűnik feltételezni. Ebben az esetben viszont a 74 helység összes házasaira 5658 oszt. hold jutna. Azt sem zárhatjuk azonban ki, hogy a hiányzó családfőknél az összes átlag a 0,712 hold alatt, valahol a 0,4 oszt. hold körül lehetett. Ennél alacsonyabb átlagot — megintcsák más adatok ismeretében — aligha tételezhetünk fel. Ekkor viszont a hiányzó 2405 családfőre összesen csak 962 oszt. hold, és így az összes helység összes házasaira összesen csupán 4215 oszt. hold jutna. Az eltérés, a reálisan feltételezhető minimális és maximális határértékek között, 1443 oszt. hold. így azt mondhatjuk, hogy nem járunk messze a valóságtól, ha a 6972 házas zsellércsaládfő földtulajdonának mennyiségét a minimum és maximum határai között keresve, kereken 4900 osztályozott holdra becsüljük (itt is fenntartva a későbbi korrekciók lehetőségét). A fent mondottaknál, félreértések elkerülése végett, a következőkre kell hangsúlyozottan felhívnunk a figyelmet. a) Számszerű eredményeinket csak a források alapján megszámlált 45 helység 4567 házas családfőire vonatkozóan tekintjük történetileg hiteleseknek. De az ezekre vonatkozó adatok is kiegészítő magyarázatokra szorulnak, mert minden kétséget eloszlató eredményeket, csak a családfők földterjedelmének egyenkénti vizsgálata és elemzése adhat (amivel jelen tanulmányunkban adósak maradtunk). A helységenkénti összes családfőre eső úrbéresnek tekinthető összes földállomány adatainak helyes értelmezéséhez ezért az alábbi magyarázatokat fűzzük. b) A számadatok inkább csak jelzik azt a tényt, amit egyébként történeti irodalmunk más helységek vonatkozásában már bebizonyított,

81 hogy a zselléregzisztenciának két típusával van dolgunk. Az egyik típus a többnyire csupán a belsőséggel rendelkező, egzisztenciális értelemben vett tényleges agrárszegénység, amelyiknek néhányszáz D-ölnyi úrbéres földecskéje volt, jobb esetben hasonlóan kevés külsősége is, amit azonban a 150 •-nél nagyobb belsőséggel együtt -—1836 után

82 — maradványföldiként kényszerült megváltani. Ehhez járult még — az esetek többségében — a kertek alatt húzódó, s családonként különböző nagyságú, de többnyire csak 20—100 D-öl között mozgó, ugyancsak megváltandó káposztás-, kender-, krumpliföldecske. Ez a típus tehát — úrbéres földtulajdonát tekintve, amelynek egy hányadáért még váltságra is kényszerült — gazdasági értelemben is a szegénysorsú „néposztály" táborába sorolható. A zselléregzisztenciának ezt a típusát figyelhetjük meg például Alcsúton, ahol a 63 házasra összesen 37 oszt. hold úrbéresnek felmért földállomány esett. Ebből 24 hold volt a belsőség, 9 hold a maradványként meg-