Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

holdat számolva, a szerintük „silány" közlegelőből telkenként 14 holdat kértek. A volt földesúr viszont 1 telekre „tapasztalás" szerint csak 6 igát számolt és a közös legelő 1522 holdja helyett,

42 azon a címen, hogy abból közel 600 hold olyan erdei legelő, aminek csak 1/4 részét lehet legelőnek tekinteni, mindössze 1074 holdból akart legelőt osztana. Hangsúlyozzuk azonban: a közlegelő mennyiségének és a telkek összes számának helységenkénti nagy eltérése mellett elsősorban az állattartás jelentősége, tágabb értelemben a gazdálkodás egész struktúrája szabályozta mind a kívánság, mind az ajánlat mértékét. Ahogy a boglári legelőperben, az uraság képviselője részéről fő érvként el is hangzott: a telkenként kívánt 14 holdat az uraság azért tartja mértéktelennek, mert ebben az esetben nemcsak majorsága megműveléséhez szükséges igaereje, de 1800 darabot számláló birkanyáj a számára sem tud elegendő legelőt biztosítani.

43 A legelőperek fonalát bogozva végül is választ kell keresnünk a kérdésre: milyen tényezők szabályozták az egységnyi telekre kiosztott legelőjárandóság nagyságát? Miért nem lehetett ezt a járandóságot is az úrbéres illetőség területileg változó osztályzatainak mintájára (amely osztályzatok Fejér megyében 33—39 osztályozott hold határai között mozogtak) hasonlóan szűkebb határok közé vonni? Miért rendelkezett a törvény a legelőilletőségnek csupán minimális és maximális határairól, ezenbelül tág teret engedve a helységenkénti adottságoknak megfelelő lebonyolításhoz? Szerintünk azért, mert a legelőilletőség kiszabásának nagyságát legalább 3 — s egymást sokszor keresztező — objektív tényező szabályozta. Nevezetesen : ; 1. a közlegelő helységenként eltérő terjedelme; 2. az összes telkeknek helységenként ismét csak eltérő száma; 3. az állattartásnak helységenként megint csak különböző szerepe, illetve fejlettségi foka. Ezen objektív tényezők összhatásaként — valamint azt a körülményt is figyelembe véve, hogy a járandóságnak az egyik fél részéről felemelt, a másik részéről lecsökkentett mértékét az úrbéri bíróságok jóformán minden esetben a két szélső érték között, de mindig az ajánlathoz közelebb eső mennyiségben határozták meg — végül is az alábbi eredményeket kapjuk. (Lásd az V. táblázatot.)

44 Adataink ismeretében most azt vizsgáljuk meg: van-e valamilyen szabályszerű összefüggés az említett három tényező között; megállapítható-e valamilyen törvényszerű ismérve annak a körülménynek, mikor nagyobb és miikor kisebb az egységnyi telekre kiosztandó legelőjárandóság mennyisége? Tekintsük először azon helységeket, amelyeknél magasabb illetőségek kiosztását javasolták, vagy ítélték meg. Sukoró. Itt a 21 (1200 négyszögöl) hold megközelíti a törvény által adható legmagasabb járandóságot. A közlegelő nagysága az elkülönítés előtt kereken 877 hold volt.

45 A jobbágy- (és zsellér-) telkek összes száma pedig 25 1/8 (25,125). A helység, amelyben a fejérvári káptalan volt az egykori földesúr, a megye szőlőövezetébe tartozott és az állattartásnak — már csak a legelő silányságának okából is —