Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
nagyságcsoport között oszlik meg. A maradványföldek tehát a viszonylagos kiegyenlítődés irányálba tolták el a korábbi arányokat. Végrehajtott számításaink eredményeként most már megyei szinten is módunkban van összegezni adatainkat. Ezeket a IV. táblázat tartalmazza. 1 2 3 4 5 6 7 A volt úrbéres helységek száma A telkek öszses száma A volt telkes családfők összes száma A volt telkes családfők tulajdonában levő A volt úrbéres helységek száma A telkek öszses száma A volt telkes családfők összes száma államilag kárpótolt úribáriség megváltandó maradványföldiek a felmért úrbériség összesen A maradványföldek aránya A volt úrbéres helységek száma A telkek öszses száma A volt telkes családfők összes száma államilag kárpótolt úribáriség megváltandó maradványföldiek a felmért úrbériség összesen az államilag kárpótolt úrbéri séghe/ a felmért összes úrbérisághez A volt úrbéres helységek száma A telkek öszses száma A volt telkes családfők összes száma 1200 ZI-öles holdban az államilag kárpótolt úrbéri séghe/ a felmért összes úrbérisághez 73 3028 7080 97 622 22 1B4 Ll>9 806*** 22,72 18,52 IV. táblázat: Az egykori telkes családfők tulajdonát képező úrbéres földek felmérésének összesített eredményei a permenet felmérési szakaszában * A 74. helység: Sönéd, alhol miem voltak telkes családfők ** Ebből 81404 hold becsült érték *** A káposztás- és kandiarföUdek nélkül Mindezek alapján megállapítottuk, hogy Fejér megyében a jobbágyfelszabadítást követő birtokrendezések (ezek, mint említettük, túlnyomóan az 1850-es évek második felére és az 1860-as évek elejére tehetők) azonosítási-felmérési szakaszában 1 egész telekre átlag 2,34 családfő, 1 családfőre átlag 0,42 telek, 13,79 hold államilag kárpótlandó úrbéres belső- és külsőség, 3,13 hold megváltandó maradványföld (a káposztások és kenderföldek nélkül), vagyis 16,92 hold egykori úrbéres állományú földterület jutott. Az átlagok mögötti konkrét arányokat az egyes családfőknek a holdak nagyságcsoportonkénti bontásában táblázatos adataink mutatták meg. 4. A legelőelkülönítések eredményeinek statisztikájához Utaltunk rá, hogy a munkálatok eddigi eredményei hitelesítésének s bírói jóváhagyatásának szakaszában került sor a legtöbb ellentétet kiváltó kérdésnek, a volt úrbéreseknek kiosztandó legelő menynyiségének, minőségének és helyének a megvitatására. 23 Ismeretes, hogy az 1836. évi VI. tc. 3. paragrafusa, amely a legelőhasználatról és az elkülönítésről rendelkezett és amelyen az 1853. III. 2-i patens 4. és 16. paragrafusai alapultak, azzal a lényeges eltéréssel, hogy az utóbbiak a törvényes úrbéri illetőség alapján kiosztandó legelő elkülönítését már kötelezővé tették, csak igen óvatos általánosítással írta elő: „amennyire a helybeli környülállások engedik" a jobbágyok marhái számára „elegendő legelőt kell adni". A kiosztandó legelő mennyiségét a telkenkénti 4 holdas minimum és a
