Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.
követelte, hogy a munkáspártoknak a kisgazdákkal való együttműködése a párt egész táborára kiterjedjék. Márpedig a baloldal sem Vócsával, sem Nyirjessyvel nem tudott és már hajlandó sem volt együttműködni és szubjektíve is joggal vonták kétségbe az együttműködés lehetőségét egészében is azzal a párttal, amelyik megtűrte soraiban Vértessyt. 1 ® 2 Amilyen mértékben ismertté vált a III. kongresszus elemzése az ország politikai helyzetéről, a népi demokrácia értelmezéséről és a további fejlődés lehetőségeiről, teendőiről, úgy fokozódott a kisgazdák politikai kampánya a népi 'demokrácia és következetes képviselői ellen. Arányosítás, tehát a hatalmi és közigazgatási funkciók szavazatok szerinti újraelosztása címén a népi demokrácia megsemmisítésére, a polgári demokratikus rendszer feltételeinek kialakításaira törekedtek lényegében. Védelmezték a kifejezetten reakciós politikusokat, tovább rágalmazták a baloldali vezetőket, minden áron mentegették a ,,szakemberek"-et. Sajtójuk hangja egészen szélsőségessé változott, 133 és joggal váltotta ki baloldali laptársai szenvedélyes ellenlépéseit. 134 A megyei vezetőszerv által képviselt politikának megfelelően a párt községi szervezeteiben is akadozott az együttműködés. A párt képviselői nem vettek részt a pártközi megbeszéléseken, akadályozták a képviselőtestületek folyamatos és normális funkcionálását. 135 A kisgazdák megyei vezetőségétől pozitív megnyilvánulást majd csak december közepén tapasztalunk, bár a városi törvényhatóságban korábban már a kisgazdapárti tagok is Vócsa igazoló választmány elé állítására szavaztak. 136 A pártkongresszus gazdaságpolitikai irányvonalából az államosítási követelések, a nagytőke gazdasági hatalmának korlátozására irányuló állásfoglalás is visszhangot kapott a megyében. Bár ebbe a kategóriába tartozó jelentősebb üzemek nem voltak a megyében, az egyetlen lehetséges esetben, felvetődött az alumíniumipar államosításának követelése révén a székesfehérvári alumíniumüzem állami tulajdonba való vétele. 137 A munkások december közepén üzemi gyűlésen tették szóvá, hogy a gyárban a szociális körülmények nem javulnak kielégítően, az üzem általános fejlesztése is elmarad a szükségletektől, ezért ,,ha nincs pénzük a tőkéseknek . . . akkor engedjék államosítani az alumíniumipart". 138 A szociális problémákat városi méretekben már korábban szóbahozták. November 29-én és 30-án a székesfehérvári üzemekben a munkásegység jegyében lezajlott gyűléseken tiltakoztak a Közellátási Minisztérium árpolitikája, a drágaság ellen. A város dolgozói tiltakozó memorandumok sorozatát juttatták el a miniszterelnökhöz. 1,39 Ezekben kilátásba helyezték, hogy határozott kormányintézkedések és megfelelő válasz hiányában ,,a végső eszközhöz fognak folyamodni". Végső eszközök alkalmazására azonban nem került sor. Nem azért, mert a gazdasági-szociális problémák megszűntek, vagy különösképpen csökkentek volna, hanem, mert a III. kongresszus irányvonalának kibontakozása kedvezően hatott vissza az ország közállapotaira, a dolgozó tömegek hangulatára is. A kongresszus irányvonalának hasznosítása és alkalmazása elsősorban a kommunista pártszervezetekre rótt nagy feladatokat. Annak ellenére, hogy a kong-