Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

jobboldali irányzat vezető egyéniségeinek tartottak.

53 Válaszul Vócsáék kivonultak a megyei közigazgatási bizottság üléséről, majd a párt városi elnöki tanácsa levélben tiltakozott a nemzeti bizottság határozata ellen, amelyben újfent csak a pártérdek megnyilvánulását látta. Kifejezésre juttatta, hogy a párt tömegei egységesen Vócsa és Nyirjessy mögött állnak. A kisgazdák rendszerint figyelmen kívül hagyták azt a körülményt, hogy Vócsa és Nyirjessy esetenként a párt hivatalos politikai vonalát is meghaladó módon, a pártból korábban már kizárt jobboldali képviselők hangnemét is túlszárnyalva, szélsőségesen nacionalista és demagóg politikai platformot képviseltek. A párt paraszti tömegeivel egyébként sem volt semmiféle kapcsolatuk, csak parasztdemagógiájuk, nacionalista uszításuk és vallásos jelszavaik révén tudták paraszti hallgatóságukat hatásuk alatt tartani. A párt megyei ós városi vezetését kisajátították, paraszti funkcionáriusait félreállították, ezért a párton belüli baloldali, vagy potenciálisan baloldali erők Székesfehérvárott és a megyei elnökségben hosszú időn át defenzívában voltak. Minden eredményt kétségbe vontak, minden gazdasági-politikai nehézséget meglovagoltak és felnagyítottak, konstruktív javaslatokkal alig hívták fel magukra a figyelmet. Taktikájukban — mint láttuk — a személyi és pozícióharcok, a demagógia, a rágalmazás és az intrika, az országos pártvonal minden politikai jobboldali tendenciájának túllicitálása mindennapi szerepet kapott. A munkáspártok ezért különösen nehéz helyzetben voltak, mert a politikai harc minden fázisában érvényesíteniök kellett azt az elvet, hogy nem a Kisgazda Párt, főleg nem a párt tömegei, hanem a párt vezetését kisajátító jobboldali politikusok nézetei, törekvései és pozíciói ellen küzdenek. Ezt hangsúlyozták a nemzeti bizottság Baloldali Blokkhoz tartozó tagjai abban a válaszlevelükben is, amelyben reagáltak a kisgazdák tiltakozására, mondván, hogy a támadás éle csak a két képviselő jobboldali magatartása és nem a párt ellen irányult. Kilátásba helyezték, hogy megszakítják a kapcsolatot a párttal, amennyiben az nem határolja el magát jobboldali képviselőitől és amíg nem ad elégtételt, amiért „pártoskodással vádolta meg a nemzeti bizottság pártközi testületét."

94 A Kisgazda Párt megyei és városi vezetői azonban nem tették meg ezeket a lépéseket, szolidaritásban maradtak a jobboldali szóvivőkkel, akiket ez újabb támadásokra, fellépésekre ösztönzött.

í6 Az augusztus 20-1 kisgazdapárti gyűléseken Adonyban Csapó járási titkár és Nyirjessy Sándor belpolitikai életünk fejleményei és a nemzetközi kapcsolatok alakulása ellen rohantak ki. Támadták a „B"listázást, a pártjukból kilépőket, a békeszerződést, a kommunista belügyminisztert.

w Kétségbevonták az újjépítés lehetőségeit, nehézségeinkért a „megszálló csapatokat" és a munkáspártokat tették felelőssé.

97 Nyirjessy újból pártja hegemóniára való igényét fejtegette: „Pártunk állandó támadásoknak van kitéve, amelyek sajnos nem csak kívülről, hanem belülről is érik ... A pártunk árnyékában meghúzódó többi pártok — akiktől világnézeti különbségek választanak el bennünket — annak ellenére, hogy többségben vagyunk felettük, oly erőre kaptak, hogy a parlamentben csak olyan mértékben tudjuk