Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

ajánlottak fel szociális támogatást, anyagi segítséget bérükből. A MADISZ székesfehérvári szervezete „roham bányászbrigád"-okat szervezett a széntermelés segítésére.

11 A széntermelés növelésére tett intézkedések meghozták a kívánt eredményt. Május elsejére Kisgyónban napi 312 tonnára, a móri—pusztavámi bányában pedig 2149 mázsára növekedett a termelés. Ezzel az eredményükkel a Fejér megyei szénibányászok elnyerték a kormány versenyzászlaját, tehát eredményesen vettek részt a széncsatában.

12 A gazdasági helyzet a politikai életben nemcsak a konkrét intézkedésekre hatott ki, hanem a gazdasági és társadalmi fejlődés perspektívájának kutatására, értelmezésére is. Ezzel kapcsolatban ismételten felvetődött az államosítási politika értékelése, az államosítás továbbfejlesztésének kérdése. A kommunista pártvezetés és pártszervezetek egyértelműen kiálltak a Baloldali Blokk gazdasági, azon belül államosítási politikájának végrehajtása mellett. A szociáldemokraták április elején megyei lapjukban fejtették ki álláspontjukat az államosításról. Ebben az időszakban már nyilvánvalóvá vált, hogy a véghezvitt államosítások, illetve államosítási követelések a nagyburzsoázia gazdasági pozíciói ellen irányulnak és a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét képezik. Ezért a szociáldemokraták mindent elkövettek, hogy a tulajdonosokat megnyugtassák. Vitába szálltak ugyan azokkal a nézetekkel, amelyek szerint „ez az első, lényeges lépés a magántulajdon megszüntetéséhez, a szociális állam kiépítéséhez". Válaszukban élesen elhatárolták az államosításokat a szocializálástól: „Az új magyar demokrácia nem szüntette meg és nem fogja megszüntetni a magántulajdont. Nem kívánja köztulajdonba venni a termelőeszközöket, de nem térhet vissza soha többé a gazdasági liberalizmushoz sem." A lap igyekezett megnyugtatni a magántulajdonosokat, de azt az ellentmondást, amely az államosítási politika gyakorlata és a szocializálás szociáldemokrata értelmezése között volt, nem tudták megoldani. Ezért a magyarországi államosításokat a nyugati tőkés államosításokkal vetették egybe és arra a következtetésre jutottak, hogy „az államosítás egy arán érdeke a tőkésnek és a munkásnak". Kétségtelen, hogy 1946 tavaszán az államosítások nem jelentették még a tulajdon szocializálását, a szocialista termelési mód elemiéinek felhalmozódását — a hatalom jellege miatt —, viszont a forradalom erősödő tendenciájában, elvileg és politikai szempontból is, túlmutattak már a tőkésországok államosítási politikájának jellegén, céljain és gazdasági-társadalmi funkcióján,

13 A politikai helyzet bonyolult volt. A pártok túljutottak a tavaszi nagy ellentámadás időszakán. A tömegmozgalmak a megyében is hevesek voltak, a vezetés és a tömegek számára egyaránt hoztak politikai tapasztalatokat, de a tömegek politikai orientációját a megyében alapvetően még nem befolyásolták. A politikai harc során előforduló túlzások — főleg az egyház szerepének bírálata, a papság tevékenységének kiélezése — a kispolgárság és a parasztság jelentős rétegeit félrehúzódásra késztették. A baloldal állásainak stabilizálódását is és a forradalmi tömegmozgalom során elkövetett túlzások kompenzálását is szolgálta a folyamatos politikai és gazdasági feladatok előtérbe állítása és megoldása.