Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye politikai viszonyainak vázlata a dualizmus korában

vári, a móri, pákozdi, kálozi stb. lakosokon elkövetett kegyetlenkedéseit. Egy évtized nem volt elegendő arra, 'hogy a behegedt sebek nyomai végleg eltűnjenek. Most még igazi szövetségese volt a nép is, amely az 186l-es választási mozgalmak idején támaszként állott a 48-as követelések mögé, és megmozdulásaival súlyt adott azoknak. Népi támaszt keresett 'és kapott a vármegye a parasztságban az országgyűlés feloszlatása után; amikor az adófizetés megtagadására, az újoncozás negligálására, az idegen hivatalnokok, a császári katonatisztek és a fináncok elleni állásfoglalásra hívta fel.

5 A nép és a birtokos osztály politikai törekvése találkozott a közös ellenség, a Habsburg abszolutizmus ellen. A megyei autonómia felszámolása után a forradalom és szabadságiharc emléke, annak politikai követelései tartották azonos politikai platformon a birtokos osztályt, a telkes gazdákat, a zselléreket, a városi polgárságot és az értelmiséget. A negyvennyolcas eszmék a nép körében tartósan megmaradtak. Ennek okai közé kell sorolni a hatvanas évek közepén bekövetkezett természeti csapásokat, — aszály, szárazság, jégverés, fagy, marhavész, járványos betegségek —, amelyek fokozott állami terhekkel, — azok megtagadása esetén megtorlásokkal — párosultak. A birtokos osztály körében azonban megindult némi közeledés a kiegyezés gondolatához.

6 Különösen 1865 után, majd az autonómia helyreállításával a birtokát vesztett közép- és kisnemesség egy része az állami, megyei, városi és helyi hivatalok felé áramlott, más része viszont társadalmilag is a nép közé sorolódott, s osztályérdekeit tekintve lényegében nyakas negyvennyolcas maradt. A középbirtokosok népes csoportjai azonban már nem voltak egyértelműen negyvennyolcasok. Soraik megbomlottak a nagyobb horderejű politikai kérdések kapcsán, de a zöm 1848-at nem tagadta meg. A megyében fél évszázadon át számos követője volt a függetlenségi politikának, akik szembehelyezkedtek a kiegyezés alkotta rendszerrel. Ennek politikai vezető ereje a középbirtok képviselőiből állott, bázisát pedig a telkes gazdák adták. Székesfehérvárott és Fejér megyében érlelődtek és a század vége felé zászlót bontották a kor legreakciósabb politikai irányzatai, amelyeknek ideológiai megalapozói az aulikus szellemű főurak és azok utódai, akiík a bécsi udvar akaratát próbálták érvényesíteni a dualizmus idején. Székesfehérvárott a polgárságnak egy vékony rétege eltávolodott a negyvennyolcas politikától, s a hatalom közelébe férkőzve igyekezett — sokszor ugyan eredménytelenül — ,,a svarz-gelb" politikai vonalvezetést érvényre juttatni. Már 1868-ban, egy időközi országgyűlési választáson a város szülötte, Schwarz Gyula lett az országgyűlési képviselő. Székesfehérvár ezzel — akárcsak 1831-ben, — ismét ellenzékivé lett, (amint ekkor mondották: a „baloldali" politikai hitvallást valló városok közé lépett), és ezt 1875-ig megtartotta.

7 A megye választókerületeiben általában a nagybirtokos és közápibirtokos politikai erők csaptak össze a mandátumokért. 1865— 1905 között a konzervatív politikát valló nagybirtokosok a kormánypárt, a középbirtokosok pedig az ellenzék, főleg a függetlenségiek által hirdetett politika védelmében léptek fel. A nagybirtokosok kö-