Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében
igazgatót, a tőkével rendelkező igazgatósági tagokat. A magyarországi vasútépítkezéseknél a Zichyek (Edmund, Emanuel, Ferenc, Nándor) és a Károlyiak járnak az élen. A ,,Keleti Vasút" Pécsett és Győrött a Székesfehérvár—Eszék—Zimony vonalon akarta a törökök által építendő Belgrád—Szaloniki vonallal összekötni. Ennél a vonalnál gr. Zichy Jenő, Edmund és Ferenc voltak érdekelve. A Zichyek a XVIII. századtól megtanulták a zsidó burzsoáziával való gazdasági együttműködést. 84 Székesfehérvárott a városi polgárságtól is indul kereskedő és ipari vállalkozás. Így pl. az 1845-ben alakult Felmayer István és Fiai kékfestőüzem, amely később nagy ipari vállalkozássá lesz, 85 azután a Csida cég, amelynek 1847->ben posztógyára van. 83 De az 1837-es alapítású nagy faikereskedés, az abai Deutsch Bernát és Jakab vállalkozása, (hamarosan gyapjúval, gabonával is kereskedik, fűrészmaLmot létesít, erdőgazdaságot vesz, bankéletben, is tevékenykedik), úgyszintén a veszprémi Deutsch Márk és Fiai cég 1843-ban kivételesen engedélyezett kis rőfös üzlete (ez 1910-re már jelentős áruházzá lett,) világosan mutatják, hogy a zsidóság feszülő ereje milyen jelentős mértékben kivette a részét Fejér megye tőkés fejlődéséből. 87 A megye mindezek ellenére szinte a legújabb időkig lényegében a feudális életforma keretei között élt tovább, a nagybirtok hazája maradt a felszabadulásig, A számarányát tekintve — az egy főre eső jövedelemből jóval több hasznot élvező — zsidóság kapitalista módszerei miatt hamar sok ellenséget szerzett magának. Nem a falusi lakosság, hanem elsősorban a vetélytárssá váló, ipart és kereskedelmet folytató városi polgárság, s a kézművesek körében. A falusi lakosság nem lett antiszemita, de a kapitalista módszerrel dolgozó zsidó nagykereskedőkkel szemben a csákvári uradalom területén levő tatai posztós céh, már 1815-ben keserűen panaszolja, hogy a zsidók a gyapjút a környéken mind előre lefoglalták, az árát felverték, sőt elsőbbségi jogon a zsidó kereskedők még az áltáluk vett gyapjút is el akarták venni. A céhbeli mesterember, mivel gyapjút nem tudott szerezni, kénytelen volt a zsidóktól munkát vállalni. Egyelőre a zsidók jól fizettek az ilyen munkáért, „de ha mindnyájan munkásai lesznek, azt már csak tehetségük szerint fogják taksálni. Így nem lévén tehetségük a maguk részére dolgozni, nem lesz senki közülük, aki a zsidókkal az eladásban concurráljon." 88 A földesurak ismerték a zsidó kereskedőket és megbecsülték őket szolgálataikért. A jobhágynépnek nem volt sem oka, sem alkalma ellenséges indulattal viseltetni a zsidó iránt, aki a maga jognéjküliségében teljes együttérzéssel és igaz megértéssel tekintett a robotoló népre. Csak a városi kereskedő polgárság gyűlölte a verseny társat. 89 A polgári történetírás kereste a kapitalizmust kifejlesztő erőket. Max Weber az „innerweltliche Askese"-n, (benső aszkézison) alapuló puritanizmusban látja a kapitalizmus fő eredőjót, amely becsületesen munkálkodik, de puritán életmódjában nem költi el jövedelmét, hanem felhalmozza. 90 Sombart a zsidóság gazdasági tevékenységében látja a kapitalizmust kifejlesztő erőt. 91 Magyarországon többen a görögség ipari, kereskedelmi és pénzügyleteiben vélik a korakapitalizmjus erőit felfedezni. 2 Tény az, hogy Fejér megyében, Kelet-Dunán-