Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

Márkus, mint nagybérlő, átveszi az uradalom összes áruit és eladja. Kezében tartja az összes bérleményeket, mind a két zsidó és görög boltot. A sörház moslékjával ürüket, marhákat hizlal, ő adja az uradalmi levéltáros fizetését is. Az átvett termékek árát, a bérösszegeket részben készpénzben fizeti ki, részben áruban (vászon, selyem, szövet, cérna stb.).

50 Az 1760—70-es években van egy másik vállalkozása is: szerződésre lép Veszprémben dolgozó mesterekkel, hogy a bőröket összegyűjti, „de nem a maga hasznára, a veszprémi tímároknak nyereségekre, vagy privátusok számára, hanem egyenesen Fölséges Asszonyunk fabrikája részére", s kéri Koller Ferenc veszprémi püspököt, engedje hogy megtarthassa ezt a kötött szerződést.

51 De volt Márkus Salamonnak mindezek mellett talán még egy nagyobb vállalkozása, amivel üzleteit kezdte: a hamuzsírfőzés. Amint láttuk, már az 1736-os összeírás során, a hamuzsírfőzés sok embert foglalkoztatott. A földesurak szívesen adtak engedélyt erre a jól menő üzletre, erdeik egy részét átengedték erre a célra. Több hamuzsírfőző azután, — bizonyára az áru könnyebb értékesítése céljából — compániába (társaságba) tömörült. Ilyen compánia alakulásáról tudunk ebben az időben a görögök között is Tokajban, amelynek megvoltak az alapszabályai is.

52 Azt, hogy ennek a hamuzsírfőző-társaságnak is lettek volna privilégiumai, nem tudjuk, s nem is tartjuk valószínűnek. Hiszen elég lehetett nekik főúri patrónusaik jóindulata, segítsége, akik ebben az üzletben szintén érdekelve voltak. Vezetőjük a legügyesebbek közül került ki, aki lassan megszerzi magának a társaság vagyonának jó részét. Ilyen vezetők voltak ebben a társaságban a veszprémi Obláth Salamon, Obláth Izsák és Löbl Urbán. A vállalkozás nagyvonalúságát mutatja az is, hogy könyvelőjük is volt. Hozzájuk társult — lehet, hogy már kálozi élete során — Márkus Salamon is. Az uradalomnál megszerzett tőkéjét is befekteti ebbe a jól jövedelmező vállalkozásba. Ujabb és újabb hamuházakat építenek, egyre több kazánnal, s a költségek, a beruházások jó részét Márkus Salamon fedezi. A társaság lassan elismeri Márkus Salamon vezető szerepét. Márkus Salamon és Obláth Izsák 1770. ápr. 30-án szerződést kötnek a pozsonyi és a rohonci rabbik előtt, s ebben Obláth Izsák elismeri, hogy a hamuházak felett Márkus Salamonnak teljes joga van rendelkezni, valószínűleg beruházásainak a nagysága miatt. Közben Obláth Salamon meghal. Az özvegy — a maga és gyermekei számára — kikéri a maga részét, és Márkus Salamon átvállalja az ő üzletrészüket. Az egész vállalkozásira a peres eljárássá fejlődött veszekedés aktáiból derül fény. Az ügy megjárja Veszprém, Somogy, Zala és Fejér megyék bíróságait. Márkus Salamontól 25 000,— forintnyi összeget kérnek az örökösök és Löbl Urban (Ruben). Erre Márkus Salamon is benyújtja követeléseit. Márkus Salamontól követelnek: Obláth Salamon két kiskorú gyermeke számára 10000,— ft-ot az özvegy és veje kielégítésére 3500,— ft-ot Obláth Izsák részére is 3500,— ft-ot