Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

Marich László felhívta a fő- és alszolgabírákat, hogy őrködjenek az „Önző pártoskodás" meggátlása, a rendzavarások felett, és biztosítsák a választóknak szavazati joguk független, befolyástól mentes gyakorlását.

37 A választási körzetek közelében állomásozó katonaságot utasították, hogy a választás idején készenlétben álljanak, ha esetleges kirendelésük szükségessé válik. A főispán azonban a választási szabadság felesleges korlátozásának tartotta és elutasította Kolosváry Sándor választási elnök kérését, aki konkrét ok nélkül, csupán azért kérte a katonaság kirendelését, hogy a népet eleve megfélemlítsék.

38 Ilyen biztonsági intézkedések után került sor 1865. november 21—22-én a képviselőválasztásra. Szavazattöbbséggel győzött a váli kerületben Salamon Lajos, Bodajkon pedig báró Miske Imre, egyhangúlag választották meg a sárkeresztúri kerületben Madarász Józsefet, Rácalmáson gróf Zichy Nándort, Csákváron pedig Tóth Lőrincet, aki 1860—61-es bizottmány! tag volt.

39 Miske és Zichy, de még Tóth Lőrinc személye is biztosíték volt a nagybirtokosok számára, hogy a képviselők között kiegyezésre törekvő politikájukat érvényesíthessék. Rendzavarás a megyében nem volt. Csupán Székesfehérváron függesztettek fel hivatalától egy városi hadnagyot, aki a másik párt tagjainak bántalmazására buzdított, és ő maga is tettlegességhez folyamodott.

40 A főrendi tábla meghívandó világi tagjainak összeírására már szeptemberben sor került, ezek száma a megyében 30—35 volt. Madarász József indítványára hiába határozta el az október 5-i bizottmányi közgyűlés, hogy kibontakozva alkotmányos jogainak korlátjából — az országgűlés rendelkezéséig — az 1848: XVI. tc. értelmében működik, erre még másfél évig nem került sor. A bizottmányt többet nem hívták össze, a közigazgatási teendőket a tisztikar látta el a főispán szigorú ellenőrzése alatt. Kancellári leirat határozta meg, hogy a megyék „kivételes jelenlegi szerkezetét" a törvényhozás intézkedéséig épségben kell tartani. A képzett tisztviselőknek a közönség bizalmát kellett élvezni, ez azonban nem jelenthette azt, hogy „a rendszer-irányzat változása a becsületes s kötelességeinek pontosan megfelelő tisztviselők elbocsátására indokul. . . szolgálhat". Változtatásra azonban szükség volt az „ingerlékenyebb kedélyek kíméletes csillapítása" miatt.

41 Ellensúlyozására a király a felmentett, de fegyelmileg kifogástalan tisztviselőknek végkielégítést engedélyezett.

42 í A tisztikar „helyettesítéséről" a főispán gondoskodott, de a kinevezéshez politikai okokból előzetes tárnokmesteri jóváhagyásra volt szükség. Az önkormányzati jog a tisztviselők választását kívánta volna. Ezzel szemben az a tény, hogy a főispán a tiszti állásokat helyettesítéssel töltötte be, a kinevezést, mint ideiglenes megoldást tüntette fel. Fejér megye első alispánjává Horváth Lászlót, másodalispánná Kenessey Kálmánt nevezték ki, akik — Madarász szerint — haladó, alkotmánypárti megyei birtokosok voltak. A tisztviselők kiválasztásánál azonban nagy óvatossággal jártak el. Ezt bizonyítja az eskü szövege is: „Felsége határain kívül vagy belül semmi titkos társaságnak, titkos szövetkezésnek tagja nem vagyok, úgy jövendőre