Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

királyi biztos elnöklete alatt az első- és másodalispán, a törvényszéki tanácsnokok, főjegyző, aljegyzők, szolgabírák s egyéb hivatalnokok, összesen 62 tisztviselő jelent meg. A későbbiekben a részvétel azonban annyira csökkent, hogy szigorú rendelkezésre volt szükség. 1864 júniusában minden tisztviselőt köteleztek a megjelenésre, s a távolmaradást csak igen indokolt, előre bejelentett esetben engedélyezték.

26 A tisztikar az egyes részfeladatok megoldására bizottságokat hozott létre. Bizottság alakult a kórházi ügyek intézésére, a különböző helytartótanácsi rendeletek végrehajtására, a közbiztonsági rendszabályok kidolgozására, a zugirászat kivizsgálására és számos más teendő ellátására. Ezek munkáját általában az alispán fogta össze. Állandó jelleggel működött Gradvohl Ede elnöklete alatt a 13 tagú ínségügyi bizottmány. A tagok sorában több 1861-es megyei bizottmányi tag nevével találkozunk, hiszen ezeket a feladatokat csak népszerű emberekkel lehetett elvégeztetni. 1865-^ben összeütközésbe kerültek a helytartótanáccsal, ami a bizottság feloszlatásának elrendeléséhez vezetett.

27 A centralizáció eredményeként roppant szoros kapcsolat alakult ki a megye és a helytartótanács között. Az szinte természetes volt, hogy a rögtönítélő bíróság jelentését a helytartóhoz terjesztette fel, a megyei kórházzal kapcsolatos számadások ellenőrzése is ott történt, s az is, hogy a szolgabírói hivatal létszámnövelése szintén helytartótanácsi engedélyezést igényelt. Emellett azonban számtalan jelentéktelen ügyben léptek érintkezésbe. Lassan már magának a helytartótanácsnak is túl bürokratikusnak tűnt az ügyintézés ,és egyszerűsítése érdekében 1865 áprilisában leiratot intézett a tisztiszékhez. Néhány ügyben a gyakori jelentési (rabok élelmezése, létszám), felsőbb jóváhagyási (beszerzések) kötelezettséget megszüntették, a pénztári vizsgálatok eredményét pedig csak akkor kellett felterjeszteni, ha nehézségek, észrevételek merültek fel. így kívánták lehetővé tenni a „fogalmazványi és kezelési" tisztviselők létszámcsökkentését is.

28 Az országos vezetésben történt kommutációról — Majláth György kancellárrá való kinevezése, Pálffy Mór m. kir. helytartó leköszönése — szóló értesítések már jelezték a kormányzási viszonyokban bekövetkező változást. A megye tisztiszéke utolsó ülését 1865. szeptember 1-én tartotta.

29 A kinevezett főispán, Szőgyény Marich László — elismerve Gradvohl érdemeit — közölte a királyi biztossal, hogy szeptember 9-én átveszi a megye vezetését.

30 4. Bizottmányi közgyűlés nélküli megyei vezetés (1865 okt.—1867 ápr.) Az 1863—64. évi események megmutatták a birodalmi centralizációs politika csődjét. Ismét a föderalisták irányzata jutott előtérbe. Ez az irányzat eredményt azonban csak Ausztria és Magyarország kiegyezésével érhetett el. Az előkészítés célját szolgálta a magyar országgyűlés összehívása és a megyei kormányzatban eszközölt változtatás is.