Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében

1880-ban cukorkagyár létesült, de a kiépítése utáni években alig-alig jövedelmezett. Ekkoriban 3 munkás dolgozott itt. A századforduló után tőkeinvesztálással megtörtént a fellendítése. 1907 után a helyi és a dunántúli piac kiszélesedett, s ez több termék előállítását vonta maga után. A tízes években átlag 27—30 munkás dolgozott, akik 8 vagon szörpöt, 20 vagon cukorkát dolgoztak fel.

85 A nyolcvanas években virágzott fel a Szammer Nyomda is, amelyet Szammer Imre 1871-ben vásárolt és kibővített. 1898^ban a nyomda irányítását Heckenast Kálmán veszi kezébe, majd 1902-ben meg is vásárolja. Ez időben a nyomdaüzemben átlag 25—30 munkás dolgozott. Az üzlet fellendülését mutatja, hogy az ekkor már nagy múlttal rendelkező Székesfehérvár és Vidéke c. lapot is megvásárolják. (1908. augusztus 15-én.)

8J Márkus Simon székesfehérvári lakatosműhelyét 18614>en létesítette. A század végére ez 20 munkást foglalkoztató vállalattá fejlődött, amelynek évi forgalma 60—70 ezer koronát ért el.

87 1872-ben létesült Légszeszvilágítási Társulat építette és működtette a székesfehérvári Gázgyárat. Az alapításban kiemelkedő szerepe volt a székesfehérvári Kereskedelmi Banknak, mely a részvények többségét megvásárolta. A Gázgyár megszerezte a várostól a közvilágítási monopóliumot, amelyet a villanytelep megépítéséig (1902) gyakorolhatott. A gázgyártás azonban a villanyáram alkalmazásával nem csökkent, sőt a háztartási gáz iránti igény egyre inkább nőtt, amely a 20. sz. elején a gáztermelés fokozását kívánta. Az 1880— 1890-es években a gyár évente 50 vagon porosz kőszenet és 32 vagon kokszot dolgozott fel, s amelyet a későbbiekben többszörösen is felülmúlt. 1895-től a részvények zöme egy brüsszeli cég kezébe került, majd 1905-ben az augsburgi egyesített légszeszgyárak igazgatóságáé lesz, amely a háború, sőt a forradalmak utáni időkig birtokolta.

88 A székesfehérvári villanytelepet 1902-ben építették. Az ekkori villanyvilágítás kiterjedtsége is jelzi a polgáriasodási igényeket. A városi közvilágításban a gázlámpák helyét a villanyégők foglalták el, (1902. dec. 31-én 800 db izzólámpa és 20 ívlámpa. Magánfogyasztásra 29 lakásba, intézménybe 245 izzólámpát szereltek fel.) 1910-ig az utcai közvilágítás szinte semmit sem változott, de ekkorra már 1078 magánfogyasztási helyre 15 237 db izzót — és 127 ívlámpát szereltek fel. A fogyasztók közé tartozik a városban használt 57 db villanymotor is, 174,5 lóerő teljesítménnyel. Tehát a „villamosmű" főleg világítási energiát szolgáltatott. Ipari célból csak a vízművek, a javító és egyes ipari műhelyeket tudtak motorikus árammal ellátni. A városban a Felmayer gyár, a Déli Vasúti Főműhely, a Weiss és Tüll Bőrgyár, a Gázgyár, az első Budapesti Gőzmalom és az Akótsféle malom saját meghajtó erőtelepekkel rendelkeztek.

89 A hatvanas évek elejétől szinte a századfordulóig állandóan folyt a vasútépítkezés megyénk területén. Az első vasútvonalat 1860-ban nyitották meg Székesfehérvár és Űjszőny között, egy év múltán átadják rendeltetésének a Déli Vasúttársaság kezelésében levő (Déli Vasútnak nevezett) vonalat, amely a fővárost köti össze a megyeszékhellyel és Zágráb, Fiume irányában, a tengerhez vezetett. 1872-