Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében

a Sárrétet.

11 Ennek keleti részén, a horpadás bejáratánál, az árvízmentes halmokon települt Székesfehérvár, amely az államalapítással egy időben a megye igazgatási és gazdasági centrumává is fejlődött. Ezenkívül a város kedvező földrajzi fekvése, vásárövi, völgybejárati és útváros jellege révén a kora középkoriban a magyar államiság központja lett. Ezt a szerepét lényegében a 16. sz. első felében, de végérvényesen a török hódoltsággal veszítette el.

12 Székesfehérvár vonalában, attól keletre 18 km-re terül el a Velencei-tó, amely 420 kat. hold alapterületével az ország második legnagyobb állóvize.

13 A 20. sz. elejére sikerült szabályozni az igen szeszélyes vízállású, déli környékén erősen mocsaras tavat. 1792-ben még 5600 holdat borított itt víz, de a Dinnyés—Kajtori csatorna megépítésével — a Seregélyesig húzódó Nádas tóval együtt — a jelenlegi tavat szabályozták, a Nádastavat pedig lecsapolták. Hasonló sors érte a pákozdi, a pátkai, a fornapusztai, a kisperkátai, az alapi és a sárkeresztúri több száz holdas és bőséges haltermést nyújtó természetes tavakat is. A Sárvíz völgyét, — amely évszázadokon át erősen mocsaras volt és néhol 8—10 km szélességű vízfelületével a közlekedést is lehetetlenné tette — 1811—27 között szabályozták. A vizet két párhuzamos csatornába; a József nádor vagy másképpen Szárító csatorna és a Malom csatornába vezették. E csatornák a század közepéig kb. 100 km

2 területű mocsarat szárítottak ki. (Sárrét.) A völgyekben halastavakat létesítettek.

14 Fejér megye településhálózata a 19. század első évtizedeiben is gyér. Ez a tragikus történeti múltból, s a feudális nagybirtok szerkezeti megoszlásából fakadt. A 18. sz. második harmadában, amikor a népességi telítettséget eléri a megye, csupán 73 népesebb helysége van.

15 A II. József-kori népességösszeírás a helységekben 107 031 főt talált,

16 18304>an 166 368,

17 1850-ben 158 266,

18 1869-ben pedig 196 234 fő volt.

19 Ez utóbbi összeírás idején 17 mezőváros, 1 szabad kir. város, 72 falu, 15 községesített puszta és 273 major volt az általunk vizsgált területeken.

20 Székesfehérvár nagyjából Fejér megye közepén helyezkedik el. Területe 20 838 kat. hold, és földjeinek kataszteri tiszta jövedelme 312 215 aranykorona. A 19. és 20. századforduló táján a művelési ágak között vezető szerepet tölt be a szántóföldi termelés, bár ez egyre csökkenő tendenciájú (67 %). A rétterületek 12 %, a legelők 10 %, a szőlők 6 %, a kertek 2 és fél százalékát foglalják el a termőterületnek. Székesfehérváron aliódium nincs. A város földvagyona 8200 kat. hold, amelyet évtizedek óta kis bérletekben használnak a város földművesei, földmunkásai. A paraszti birtoklás szabad fejlődését a polgári vagyon éppúgy akadályozta 1848 előtt, mint a nemesi birtok az úrbéres falvakban. 1828-ban kimondottan őstermeléssel a lakosság 33 %-a foglalkozik, de az iparosoknak, kereskedőknek, tisztviselőknek és a városban lakó nemeseknek is vannak szántóföldi vagy szőlőingatlanjaik. A lakosság létszáma 1846-ban 18 027, 1850ben 16 582, 1857-ben a távollevők nélkül 18 399, (azokkal együtt 19 345), 1864-ben 21 071, és 1869-ben 22 683 fő volt.

21 A mezővárosok piacközpontok is, bár a terményeket inkább a közvetítő kereskedelem vásárolja fel, mint a helyi lakosság. A mező-