Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár város hitelügyletei a XVIII. század második felében

legényt sem szoktak csukni". A tanács Nádallayt meg is büntette ezért.

41 1772-ben a tanács Braymayer asztalos házát „in securitatem cassae civitatis et aliorum creditorum" eladta és árát a hitelezők — köztük a városi pénztár — kielégítésére fordították. Ugyanez évben Panitz Varga Ignácot 19 ft-os adóssága erejéig végrehajtotta a város. 1775-ben Pudler Antal csődbejutott (in Cridam verfallen) hentest, mint haszontalan adózót, a városból kiutasították.

42 Székesfehérvár hitelügyleteinek áttekintése kétségtelenül azt mutatja, hogy a város tőkében nem szűkölködött. A házi-, háramlási-, árva- és szegényházi pénztárak, — melyek közül a pozsonyi kamarának csak az elsőbe volt betekintése — igen jelentős összegekkel rendelkeztek, melynek egy részét öt-hat százalékos kamatra kihelyezték. A háramlási-, árva- és szegényházi pénztár 1771—1783 között igen magas összeget, 38 823 ft-ot helyezett ki kamatra. A tőkéket csaknem kizárólag helybeli polgárok és lakosok, kézművesek és kereskedők kapták ingatlanvételre, tatarozásra, építkezésre. Mindez nem mond ellent annak, hogy a városnak jelentős — elsősorban közterhekből származó — adósságai voltak, hiszen az adósságok egy része éppen olyan pénzekből tevődött össze, melyeket a város — mintegy takarékpénztárként — magasabb kamatra való kihelyezés céljából vett fel. Megemlítendő, hogy a város 1758—1761 között, ill. 1778-ban 65 000 ft- államkölcsönt jegyzett, melynek csak fele származott erre a célra felvett kölcsönből, 36 000 ft-ot a városi pénztárakból fizettek ki. Mindez arra utal, hogy a városnak jelentős készpénz tőkéi voltak.