Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Életrajzok - Farkas Gábor: Újabb adatok Balogh Jánosnak, a Székesfehérvári Forradalmi Törvényszék vezető vádbiztosának élettörténetéhez

rendeztek. Ügy érezte, hogy ez is valami gyilkossági előkészület volt. Életét tehát még most sem érzi biztonságban. „Ha eltüntetnének, ezen a nyomon kutassatok utánam" — írja. A Tisza gyilkosság ügyében folytatott tárgyalásra 1920. augusztus 21-én Budapestre vitték Katona Nándorral együtt. Itt kizárólag az iránt érdeklődtek, hogy siófoki fogsága idején Girtler főhadnagytól milyen információkat szerzett. 1920. december 6-án szállították a váci fegyházba, Pálinkás Sebő, Steiner Géza, Wagner József, Csurgai Horváth Mihály és még 13 fehérvári elítélttel együtt. A fegyházban volt ekkor már Pajzs Pál, a Károlyi forradalom egyik kiemelkedő székesfehérvári egyénisége is. Balogh a börtönből több cenzúrázott levelet írt feleségének. Ezekből kiderül, hogy kiszabadulása érdekében egyes körök lépéseket tettek. Természetesen ezek nem székesfehérvári kezdeményezések voltak. 1921. december 27-én kelt levélben Vándor Elemér budapesti lakos arról értesíti Balogh Jánosnét, hogy férje szabadulásának pillanata elérkezett. Ekkor már tárgyalások folynak a magyar hadifogolytisztek és a Tanácsköztársaság elítélt vezetőinek kicserélésére. Balogh János 1922. augusztus 6-án — feleségével és fiával együtt —, Moszkvába érkezett. Eltávozása után, augusztus 21-én Gödöllőn kihirdetett dekrétum szerint Balogh János kormányzói kegyelemben részesült, amelyet az igazságügyi miniszter szeptember 16-án adott ki. Balogh János a Szovjetunióban egy ideig különböző gyárakban dolgozott. Az orosz nyelv tökéletes elsajátítása után, 1932-ben a Marx—Engels Intézet „másodosztályú tudományos munkatársa" lett, maid 1936. január 25-én megkapta a „felsőbb tudományos munkatárs" címet. Fia, Balogh János 1929. június 18-án egyetemre kérte felvételét. Az ajánlók között volt Illés Béla is. Ebből a levélből tudjuk, hogy Balogh János 1922-től tagja a pártnak, maid a Magyar Forradalmi Írók Szövetségének, s egyben proletár-író. Ebbeli foglalkozásából azonban jövedelme nincs, ezt a tevékenységét társadalmi munkában látja el. Cikkei a Sarló-Kalapácsban, az Űj Márciusban, a Kassai Munkásban, Párizsi Munkásban, Űj Előrében, Kanadai Munkásban jelentek meg. Előadásokat tartott a moszkvai rádióban. Magyar nyelvű adását és Balogh János beszédét 1936-ban Magyarországon is vették. 1938-ban a „kötelező éberség elmulasztása" miatt párttagságától megfosztották, Balogh János azonban továbbra is elvhű maradt. A második világháború idején írói tevékenységét a proletárállam szolgálatába állítja, 1945-től kezdve pedig az „Igaz Szó" munkatársa lett, amely Moszkvában jelent meg a magyar hadifoglyok újságjaként. Magyarország felszabadulása után természetesen haza kívánt térni. "Útlevelét 1945. október 4-én ki is adják, de a vízumot csak 1946. november 29-én állították ki számára. 1946. december 19-én feleségével együtt érkezett Budapestre. Fia a Szovjetunióban maradt, aki Frunzéban, Kirgizia fővárosában a Tanárképző Intézet fizika tanszékének vezető professzora volt. Balogh János Budapesten 1946. december 24—1947 májusáig kórházi gyógykezelés alatt állott. Utána Békésre költözött. A székesfehérvári törvényszék 1947. június 24-én Balogh János 1920. évi elítélését újratárgyalta és az ítéletet az R. 13—1947. sz. alatt felfüggesztette. Balogh János 1947. szeptember 1-től 48 év szolgálattal, mint székes-