Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Kállay István: A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei (1688 – 1790)

lenül mutatja, hogy mikor 1739-ben Kraicsovics Simon kancellista fertőző betegségben meghalt, a tanácsüléseket nem a városházán, hanem a bíró házában tartották. 1751-ben Klotz József írnok helypénzt is szedett, ill. az írnokok szedték be a tizedet is. 1775-ben a tanács Perzel Ferenc kancellistát Pozsonyba küldte, a selyemtermelés tanulmányozására. 1778-ban Hollner Lipót írnokot bízta meg a tanács a kölcsönbe kihelyezett 3000 ft tőke beszedésével. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a bírói vizsgálati jegyzőkönyveket is ők vették fel, a városi írnokok munkáját valóban sokrétűnek nevezhetjük.

39 Az 1720-as évek végéig külön magyar és német expedíció működött a fehérvári kancellárián. 1750—1770-ben a városi kancellária munkaideje Szent Mihály naptól Szent György napig délelőtt 8—11, délután 2—4, nyáron délelőtt 7—11, délután 2—5 óra között volt. 1771-ben Wagner István azzal a feltétellel kapott a kancellária melletti szobácskában egy ágyat, ha őrzi az épületet és hivatalos időn túl is kiadja „amit ki kell adni".

40 1770-ben a pozsonyi kamara megkérdezte a várost, hogy miért tart két írnokot. A tanács válasza igen tanulságos, fényt vet a városi kancellária munkájára. Az első kancellista, Parraghy Ignác, egyúttal tizedet is szedett, ezzel a munkával évente tíz napot töltött. 30 napot fordított a szőlőkben levő pincék végigjárására, ezért öszszesen 40 ft napidíjat kapott. A külső tanácsnak is tagja volt, ezért azonban fizetés nem járt. Magángazdasága nem volt. A második kancellista, Khorherr Domokos, mivel jó írása volt, tisztázta le az ügyiratokat, illetve adta ki azokat. A telekkönyvbe is ő jegyzett be. Tudott németül, ismerte a geometriát és aritmetikát, közreműködött telkek, földek mérésében.

41 Az írnokokat a tanács alkalmazta, illetve választotta ki a megfelelő személyt több pályázó közül. 1715nben Neubauer Mihály addigi harmincados írnokot vették fel. 1739-ben Szabó Ferenc pályázott az üres írnoki helyre, a tanács — a járvány miatt — „a kérést jobb időkre halasztotta". A város az állásokat előléptetés útján töltötte be. A járulnokból írnok, első írnok, esetleg aljegyző lett, mint pl. Hiemer Imre 1763-ban. Helybeli polgárok fiait előnyben részesítették.

42 Az első írnok 1715-ben 72, 1722-ben 96, 1733-tól kezdve 100 ft, a második írnok 1735—58 között 50—70, 1759-től kezdve szintén 100 ft fizetést kapott.

43 Az írnokok — fizetésükön felül — egyéb juttatásokban is részesültek. 1716-ban Neubauer Mihály 6 ft lakbért, 1726-ban Lihmer Antal „hű és jó szolgálataiért" négy mérő búzát kapott. 1729-ben az írnoknak két mérő tiszta búzát adott a tanács, mivel a koldusoknak ő osztotta ki — sok fáradsággal — az alamizsnát. 1731-ben a város megtérítette a kancellista 2 ft gyógyszerköltségét. Gyakran kaptak az írnokok tűzifát, mint pl. Redel Ferenc 1732-ben, vagy Hiemer Mátyás 17364>an.

44