Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

1718-ban Fridi Antal városi syndieus (jegyző) csak azután folyamodott polgárjogért, miután házat vett. 1720-ban Besenekker Sebestyén gyógyszerész kapott polgárjogot. 1727-ben Liptay Ferenc, Ányos György, Vörös Pál és Kolosváry Mihály nemesemberek tettek polgári esküt. 1730-ban Méheli Melchior gyógyszerész kért polgárjogot és mentesítést a katonai beszállásolás alól. 1732nben Daróczynénak városi háza és polgárjoga volt. Ugyanez évben lett városi polgár Kveck Keresztély simatornyai tiszttartó, 1741-ben Pölöskei Ferenc, győrmegyei, felpéci földesúr. Ugyanez évben Gerstenbrandt József csak úgy nyert polgárjogot, ha házat vett.

2

'

33 1754-ben folyamodott polgárjogért Litsek Mihály. A város két évi próbaidőt adott neki, mivel házában juhokat tartott. 1775-ben Vörös Zsigmond, Fejér megye főszolgabírója és Nagy László megyei adószám vevő kapott polgárjogot. Hoffmann József városi aljegyző már több éve volt városi tisztviselő, mikor polgárjogot nyert. Az 1770-es évektől kezdve az új polgárokat ,,Civium Cathaster"-be vezették be.

2

*

0 Egy 1695. évi tanácsi határozat szerint a városban csak az lakhatott, aki polgárlevelet szerzett. Rétje, földje sem lehetett másnak. A későbbi időben ezt a tanács nem értelmezte ilyen szigorúan, azonban polgárlevéllel számos kiváltság járt. A városi polgárt az immunitás védelmezte, polgári birtokot szerezhetett, a városnak csak háziadót fizetett, mentes volt a közmunkától, szabadon űzhetett ipart és kereskedelmet, borait saját házában mérhette (kivéve a városi bor évente négyszer való kimérésének idejét), mentes volt a vámtól és helypénztől, — a város területén vadászhatott és csak tettenérés esetén-lehetett letartóztatni. A tanács 1751. évi határozata szerint mesternek csak városi polgárt lehetett felvenni, ill. a polgárlevéllel rendelkező elsőbbséget élvezett. Az új polgárnak Szűz Máriára kellett esküt tennie. 1778-tól kezdve csak újévkor vettek fel új polgárokat.

241 A polgárjog kétféle módon, a polgárlevél elvétele, ill. elbocsátás útján szűnhetett meg. 1753-ban Schmidt Mihály borbélymester levelét vette el a tanács, mivel házában tüzet okozott. 1763-ban Balogh Szűcs János polgárjogát szüntette meg a tanács, aki vitás ügyét a győri szűcs céhhez vitte. 1767-ben Püll Zakariást, 1774-ben Fejér Ferencet fosztották meg polgárjogától, mivel előbbi erősen ivott és káromkodott, utóbbi 34 tévedt juhot magánál tartott.

242 A polgárjogból való elbocsátás két esetét ismerjük. 1718-ban Real Mihály városi zászlóst, 1736-ban Mayer Fülöpöt bocsátotta el a tanács. Utóbbi Eszékre költözött „ott próbált szerencsét".

243 Az 1760-as évektől kezdve nemcsak a polgárokat, hanem a lakosokat is a tanács vette fel. 1771-ben pl. Főző Jánost, 1775-ben Hoffner Egyedet, a következő évben Varga Mihályt vette fel a tanács fehérvári városi lakosnak. 1776-ban Trauszky Ferencet a tanács a zsellérek közé vette be. Előfordult, hogy a lakosok házát később polgári házzá minősítették; utánuk hadiadót szedtek.

244 A város, elsősorban a bor és hús után, fogyasztási forgalmi adót, accisát szedett. Az accisát a tanács már 1691-ben évi 200 ft-ért bérbevette a kamarai igazgatástól. 1703 után visszanyervén szabad királyi