Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

4. kép: Székesfehérvár nyugati része a „serfőző" malommal 1746-ban a tanács Kovács Ferenc győri mérnökhöz fordult a töltés építése ügyében. Az 1753. évi határozat viszont a molnárok feladatává tette a gátak tisztítását, karbantartását. 1757-ben amiatt panaszkodott a tanács, hogy a helyi malmok kevés vizet kaptak. A malomtetőt 1772-ben javíttatták, a bontási faanyag egy részét Mayer József tűzkárt szenvedett polgár kapta. 1773-ban a tanács 12 ft büntetés mellett kötelezte Mihályi Pétert egy általa feltöltött árok újból való felnyitására. A töltés ui. a malmok kárára volt.

15í A serfőzőház melletti malom belsejének javítását 1777-ben határozta el a tanács. A következő évben a malomgát szorult javításra. 1779-ben jelentette a kamarás, hogy az ún. felsőmalom tetejét javíttatni kell. A város 654 ft költséggel kamarai engedélyt kért új tető készítésére. 1785-ben a serfőzőház melletti malmot újból javíttatta a tanács.

155 A város malmaiban molnárokat alkalmazott. Az első molnár, kinek nevét nem ismerjük, 1690. jan. 13-án tette le legényével együtt az esküt. 1694-ben Forintos János vállalta a molnárságot. Ö a malomhoz tartozó rétet is kaszálhatta. 1695-ben Lakó Mihály, a következő évtől Hiemer György volt a molnár. Utóbbinak szolgája, famulus molitaris-a is volt. 1701-ben, miután Hiemer a tanács előtt Ígéretet tett, hogy a malmot a város hasznára vezeti és serényebben dolgozik, újból alkalmazta őt a város.

156