Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

húst. A következő évben mégis szerdán és szombaton délig megengedték a henteseknek a húsmérést. A borjú-, bárány- és sertéshúst a megyei árszabás szerint kellett árulniuk. 1775-ben a tanács kötelezte őket, hogy a húst fél dénárral olcsóbban adják, mint a belvárosi mészárosok. 1784-ben a kiváltságolt mészárosok kérték, hogy a városbs.n henteskedő személvek ne vághassanak marhát, ne árulhassanak húst.

123 A város a mészárosokon-henteseken kívül másnak nem engedte meg állatok vágását, hús mérését. 1725—1726-ban a város panaszt tett Péterfi, illetve Sieroczky százados ellen, amiért a mészárosok kárára a katonák a városban húst vágtak és mértek.

123 Magánszemélyek, városi polgárok és lakosok ősszel és télen saját szükségletükre vághattak sertést, a hetipiacokon azonban friss húst csak a mészárosok adhattak el. Más személyek csak füstölt húst hozhattak forgalomba. Az éves vásárok alkalmával egyes polgároknak, lakosoknak megengedte a tanács, hogy főtt húst áruljanak. Egy 1753-ból való városi határozat arról beszél, hogy ,,ha valakit húsvágáson vagy -mérésen érnek, 12 ft büntetést fizet".

121 1755-ben megtiltotta a tanács, hogy kocsmárosok bárányt, sertést, borjút vegyenek abból a célból, hogy kifőzés után eladják. 1772-ben megengedték Pudler Antalnak, hogy „füstölt húst és szalonnát" árulhasson. 1774-ben úgy határozott a tanács, hogy a külvárosokban senki sem vehetett marhát, illetve azt fertályszámra nem adhatta el. 1779ben Balogh János szűcsöt tiltotta el a város bárány- vagy más hús mérésétől. 1784-ben Radván Jánosnénak a vásárban szalonnaáruló fasátra volt.

125 A városi mészárszékekben árult hús árszabását a megyei közgyűlés — gyakrabban a kisgyűlés — állapította meg. A gyűlésen rendszerint részt vett a városi bíró és egy tanácsos is. Előfordult, hogy a megye közvetlenül a mészárosokat hívta össze és közölte velük a limitációt. Ez történt pl. 1725-ben, mikor egy font marhahúst 4 d-ra limitált a megye. 1736-ban a városi tanács a helytartótanácsnál tiltakozott a megyei limitáció ellen. Kijelentette, hogy csak akkor hajlandó bevezetni, ha a szomszédos megyék is ezt teszik. A helytartótanács az 1659:71. törvénycikkre hivatkozott, mely büntetés terhe mellett kötelezővé tette a megyei árszabás betartását. 1744-ben ismét tiltakozott a tanács a megyei limitáció ellen, mivel azt a mészárosokra nézve kedvezőtlennek tartotta. 1756-ban a mészárosmesterek megjelentek a tanács előtt és bejelentették, hogy a megyei árszabás tönkretette őket, a hadiadót sem tudják fizetni.

126 A húsárak a tárgyalt korszakban igen váltakozó képet mutatnak. 1694-ben a katonai parancsnokkal egyetértésben a tanács egy font marha- és juhhús árát 6 d-ban, 1695-ben az ökörhúst 8, a bárányt 7 d-ban állapította meg. 1703-ban a marhahús 3, a sertés 4 d volt.

127 1714-ben egy font marhahús 3 kr-ba került. A húsárak megállapításánál figyelembe vették, hogy máshol nem drágább-e. 1716-ban, mivel Pesten, Budán és Győrben a hús drágább volt, Fehérvárott is felemelték az árát. 1724-ben a sertéshús-hiány következtében ismét áremelkedés volt.

128