Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Életrajzok - Farkas Gábor: Balogh János 1877 – 1932

gése, árurejtegetés, közellátási nehézségek fokozásához való hozzájárulás, terménybeszolgáltatás megtagadása, a földek művelésének elhanyagolása miatt vontak felelősségre. Persze ezek néhány napos fogházbüntetést vagy pénzbüntetést kaptak, Igen ritka volt az egy hónapnál hosszabb tartamú fogházbüntetés. Balogh János a polgári törvényszéki gyakorlata idején nagy praxist szerzett az ilyenfajta ügyek tárgyalása terén. A törvényszék elé idézéssel inkább meggyőzni kívánta a feleket, mintsem büntetni akarta őket. A forradalmi törvényszék egy esetben hozott halálos ítéletet, de azt sem hajtották végre. Balogh János 1919. június 22-én a székesfehérvári járásbíróság vezetője is lett. Itt meg kívánom jegyezni, Székesfehérváron a Tanácsköztársaság fennállása idején mindvégig működött a bíróság és az ügyészség is. Balogh János ezután járásbírósági tanácselnökké Ráth Oszkár, eddigi bírósági jegyzőt nevezte ki, Noszlopy Ferencet. a járásbíróság korábbi vezetőjét pedig jegyzőkönyv-vezetőként alkalmazta. Balogh János pártpolitikával a Tanácsköztársaság idején keveset foglalkozott, hisz nem jutott volna rá ideje sem. Csak 1919. június 20-án lett tagja a pártnak, amikor éppen tekintélyénél fogva pártvezetőségi tagnak is megválasztották. Pártpolitikai tevékenységéről azonban nincs tudomásunk. Balogh Jánost augusztus 9-én fogták el, és a székesfehérvári törvényszék fogházába hurcolták. Még ebben a hónapban fegyelmit indítottak ellene, s ennek során a fegyelmi hatósággal levelezést is folytatott, A fegyelmi hatóság pedig az eseményeket rendkívül felnagyította és elferdítette. Mindenképpen bűnbakot akartak találni, akire a székesfehérvári eseményeket rá lehetett volna varrni. A bizottság többek között ezt írta: ,,Balogh János bíró létére nem átallott beállni a jogtiprók közé, miáltal a bírói kart meggyalázta, reá szégyent hozott." Azok írták ezt Balogh Jánosról, akik a Tanácsköztársaság idején a bíróságon és az ügyészségen dolgoztak, sőt ügyvédi praxist is folytattak. Csakhogy ez a bírói és ügyvédi kar vezette Székesfehérváron a politikai pártokat, belőlük kerültek ki az összes politikai csoportosulások exponensei, mind a jobboldali, mind pedig a baloldali pártok esetében. A Tanácsköztársaság ideje alatt történtekért ezek nem Balogh Jánosra, hanem Katona Nándorra és elsősorban Steiner Jákóra haragudtak. Ez utóbbit tartották a polgári rend legveszedelmesebb ellenségének. Steiner Jákó azonban 200 ezer korona óvadék ellenében szadablábra került azzal, hogy védekezését így is elfogadják. Steiner Jákó viszont nem maradt Székesfehérváron. Szabadlábra kerülése után azonnal Bécsbe emigrált. Balogh Jánost éppen azok az ügyvédek és bírók vádolták meg, akik az 1918. évi népmozgalmak során emelkedtek magas társadalmi tisztségekbe, lettek tagjai a Nemzeti Tanácsnak, pártszervezkedésekben vettek részt. Most ezek könnyű szívvel dobták oda Baloghot az ellenforradalom bíróságának, amely hamarosan ítélkezett is. 1920. október 26-án Székesfehérváron a királyi Törvényszéken 7 évi fegyházbüntetésre, 10 évi hivatalvesztésre, 500 korona pénzbüntetésre Ítélték. Ez feltűnően kemény Ítélet volt, hiszen Fekete József, a forradalmi tör-