Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Életrajzok - Farkas Gábor: Baranyi Ákos 1874 – 1929

A függetlenségi eszméken nevelkedett politikus a szocializmus ügyét képviselte, s kemény kézzel intézkedett, ha a Tanácsköztársaság ellen látott tevékenységet kifejteni. Ezt elsősorban a volt uralkodó osztály képviselőiben látta. Agitációs beszédeiben elsősorban a földbirtokosokat és a burzsoáziát támadta: „A grófok herék, nem dolgoznak, a burzsoák nem kellenek, pusztulniok kell." — hangoztatta egyik alkalommal. A háború okainak kutatásakor Bárányi Ákos a néptömegek álláspontját fogalmazta meg: ,,a háborúnak az urak az okai, a móri urak nem érdemelnek egyebet, mint bezárni vagy sorban felakasztani őket. . . Ne higgyünk a kétszínű uraknak, mert azok ellenforradalmárok. . . a burzsoákat le kell törni, akármilyen eszközzel, akár halálbüntetéssel is. Eleget voltunk igában, legjobb volna a burzsoákat felakasztani. . ." Mindezeket a kijelentéseket olyan politikai viszonyok közepette tette, amikor az ellenforradalom veszélye ténylegesen fennállott, és ezek a proletárdiktatúra melletti kiállások csak jobban felbőszítették a letűnt uralkodó osztályt és képviselőit. 1919. június 10-én Horváth János ítélkezik Móron az ellenforradalmi megmozdulás vezetői felett. Itt jelen volt Bárányi Ákos is. Hat gazdát borelkobzásra és pénzbüntetésre ítéltek. Ugyancsak közreműködött Bárányi Ákos a tanácskormány más rendelkezéseinek végrehajtásában is. Bárányi Ákos a forradalmakat általában kísérni szokott kilengéseket is elítélte. Erre Móron alkalmat szolgáltatott egy 70 főből álló különítményes csoport. Bárányi Ákos meggyőzte a megyei vezetőket, hogy ezek jelenléte semmiképpen sem biztosítja a forradalom törvényes rendjét. Hamarosan el is vezényelték az egységet Mórról. Augusztus elején, a régi közigazgatási és államhatalmi szervek ismét megkezdték működésüket; a járási és községi intéző bizottságokat feloszlatták. Bárányi Ákost Székesfehérváron az ellenforradalmi rend karhatalmistái augusztus 9-én kihallgatták, majd hazaengedték a laktanyából. Közben a románok megszállták a várost, de ezzel a kommunisták üldözése nem csökkent. A román jelenlét még az egyéni vagy csoportos bosszúállást sem akadályozta meg. Bárányi Ákoshoz eljutottak a hírek, hogy Móron a községi intéző bizottság és a munkástanács néhány tagját kegyetlenül megkínozták. A direktórium tagjait a móri községháza pincéjében tartották fogva; többek között Beregi Náthánt, Kovalovszkyt és Erdélyi Rudolfot. A foglyokat Pencz bankigazgató és mások is naponta ütlegelték. Erdélyi Rudolfné, — a móri községi direktórium elnökének neje — szeptember elej'én felkereste Székesfehérváron Bárányi Ákost, és elpanaszolta neki a Móron történt kegyetlenkedést. Bárányi Ákos felkereste Zavaros Aladárt, a város rendőrkapitányát, a volt városi vörösőr parancsnokát és kérte a segítségét, hogy Móron a törvénytelen állapotot közreműködésével szüntessék meg. Zavaros hajlott is erre, és telefonon érintkezésbe is lépett Mórral. A móri hatalmaskodók azonban azt válaszolták Zavarosnak; „még mindig szabadlábon van az a Bárányi, és még most is a kommunistákat védi". Azonnal kapcsolatot teremtettek a székesfehérvári államügyészséggel. Pattantyús Ábrahám Bárányi Ákos elfogatására parancsot adott ki.