Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Életrajzok - Farkas Gábor: Baranyi Ákos 1874 – 1929

építőmunkások, Bárányi Józsefnek Rózsa nevű székesfehérvári épí­tésszel szemben volt nagyobb összegű követelése, amelyet csak ne­hezen tudott a vállalkozó megfizetni. Ákos, látva a kis vállalkozóknak ezt az ádáz küzdelmét, nem akar­ta apja műhelyét átvenni. Emiatt az apa és fia között állandó nézet­eltérések voltak. Erre az alkalom meg is volt, hisz a szülők és a gyer­mekek egy házban, a Széchenyi utca 70. szám alatt (ún. Prófunt ház) laktak 1912-ig. Ez évben Bárányi Ákos a Baross u. 42. szám alatt épített családi házat (mai Bem utca), ahol 1916-ig laktak, majd ez­után visszaköltöztek a Széchenyi utca 70. szám alá, ahol haláláig. 1927-ig élt. Bárányi Ákos még nem volt szociáldemokrata, amikor a mun­káskövetelések érdekében delegációkban vett részt és kilincselt a városi hatóságoknál. Még aktív függetlenségi párti, amikor egy ízben Budapestre utazott, egy küldöttség, a Déli Vasút Műhely munkásai­nak követelését víve magával. Csakhogy, amikor az igazgató épülete elé érkeztek, Bárányi Ákost társai magára hagyták, mire egyedül is benyújtotta a követelést. Bárányi Ákos politikai fejlődése is szemléltetően példázza a székesfehérvári munkásmozgalom irányát a magyar októberi forra­dalom előtti évtizedekben. Az SzDP sem látta sürgősnek, hogy Székesfehérváron önálló szervezete létesüljön. Csak Pintér Károly építőmunkás huzamosabb pesti tartózkodása adott lehetőséget arra, hogy elméletileg is olyan képzett egyén kerüljön a létrehozandó pártszervezet élére, aki hiva­tásának magaslatán állott. Halála után nem is találtak olyan egyént, aki ezt a párttisztséget be tudta volna tölteni. Handler Gyula és Forgách Ferenc budapestiek voltak, akiket a pártközpont szakszer­vezeti munkára Székesfehérvárra küldött. Ismeretes, hogy a városi hatóság milyen nagy energiát fordított arra, hogy a szociáldemokra­tizmustól elvonja az ipari dolgozókat. A vezetőket kitoloncolták Székesfehérvárról, a szocialista eszmék ellensúlyozására pedig ke­resztényszocialista egyesületek egész sorát hozták létre. Ügy tűnt, hogy a dolgozó nép elégedetlenségét az uralkodó körök ezekkel az egyesületekkel le is tudják vezetni. Csakhogy ez a hiszékenység pil­lanatnyi volt. A keresztényszocializmus fellegvárában, Székesfehér­váron sem lehetett az éhezők és politikai jogfosztottak mozgalmát demagóg Ígéretekkel megfékezni. Igaz, hogy a háború első éveiben a szociáldemokraták politikai tevékenysége Székesfehérváron is béna volt; az ellenzéki politikai erőt a függetlenségiek alkották, akiknek vezető soraiban volt Bárányi Ákos is. A háború borzalmai a fronton a katonák között, idehaza pedig a dolgozók körében a nélkülözések, forradalmasító hatást váltottak ki. A székesfehérvári függetlenségi pártszervezet munkáscsoportjá­nak tagjai az újjáéledő szociáldemokrata párt eszméi felé keresték a kapcsolatot. A polgári érdekeket képviselő függetlenségi párt politikai cél­jait ez a csoport csakhamar felismerte. Különösen az a tény volt számukra döntő jelentőségű, hogy a függetlenségi párt vezetői a tár­sadalmi átalakulásról hallani sem akartak. Tevékenységükkel a há-

Next

/
Thumbnails
Contents