Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Források - Kállay István: Manufaktura alapítási kísérlet Székesfehérvárott 1765 – 1769 között

dül fonyással minden napi táplálásokat keresnek, magokat ezen fölállítandó Fábrica által segítenyi fognak. Arra való nézve nagy alázatossággal terjesztem az Tekintetes és Nemes Magistratus eleiben alázatos kérésemet, méltóztassék föltett, s bizonyára ez. Nemes Városnak hasznos czilomat ráti habeálni, és énnékem itten nem csak az fél ós egész ráss, és ha üdő engedi karton Fábricájának föl alifásában kegyes engedelmet adni és engemet bevenni, hanem is az kegyes engedelem után most eleintem a Fábricának jobb előmenetelére csak öt vagy hat házos mesterlegényeket ab omni onere quanti immunálni, mivel másként ahoz szükséges és tudós emberek magommal el nem jönnek; mely érdemtelen nagy Magistratualis kegyességért, a midőn minden napi hiv szolgálatomal meghálálni igyekezem, magamat alázatosan recommendálván, maradok Az Tekintetes Nemes Magistratusnak alázatos szolgája Berf János Fabricans Schassenban." Berfl kérelméi-e elsőként a 20 fehérvári takácsmester reagált

6

: ,,Nagy fáidalommal és valóban megh rémülve értettük: miképpen bizonyos vidéki koknár legény Berfl János nevű ezen királyi városban takács mesterségünket illető egész és fél rássa Fabricát föl allétani szándékozik, hogy bizonyosbban megh nyerjen, folyamattyát már az Fölséges Comciliumhoz is vette légyen. Tekintetes Nemes Magistratus! ha valahová egy ember miatt vagy avval együtt többen is megh romolhattak, azon sors bizonyára e fehérvári takács czéhet éri es mi leszünk azon 20 szerencsétlen mester emberek, a kik elszaporodásunk, s mesterségünknek a nélkül is csekély volta miatt valamennyen most mégh csak házi szegények vagyunk, de ezen kolmár legénynek bé jövetelével valóban utolsó romlásra és koldulásra taszétatunk; mert a minemű Fábricát szinez és Fábricának nevezvén, föl állétani kíván, az nem különös Fábrica, hanem valósághos takácsbéli mesterségünk, melly czéhünk Privilégiumának 12-ik articlusában Fölséges Királyimk által is kegyelmesen megh erősítetett és nékünk engedtetett, hogy mi nem csak házi, hanem vásári portékát is szabadon szövethessünk és vásárokban árulhassuk is, úgymint az egész és fél rássákot és sávos munkákat. Amint hogy eddigh is ezeknek szövéssét leghinkább télen mindenkor folytattuk, és Silesiabul, Morvábul lehozott legényekkel folytattyuk. Eddigh ugyan a győri föstőhöz szövött rássáinkat vittük föstetni, hanem már most helyben lévén a föstő, mindenféle föstékre itten föstettyük. És ha ezen rássa szövést nem folytatnánk, lelkünk ismerete szerént mondhattyuk hogy el-nem élhetnénk, de mindennapi kenyerünket, mind